A hét álmosan kezdődött, ahogy az összes szokott. Ezen nem csak azt értem, hogy majdnem elaludtam ülve a gép mellett, hanem a munkahangulatra is. A munkatársak csak délután kezdtek szállingózni, hála a remote-worknek. Munkában végre megtaláltam önmagamat, különösebb nehézség nélkül tudom írni a kódokat.
Találkoztunk a főnökkel is, aki a projektért felelős. Ő japán. Az a fajta, akinél el tudom képzelni, hogy felköti a fejkendőt és belerepül egy anyahajóba a kisgépével. Szóval ő aztán erősítette a japánokról kialakult elképzelésemet. Nagyon udvarias, merev és tradicionális viselkedést mutatott be. Ő hét éve él már svájcban és havonta jár haza Japánba az Északi sarkon keresztül, repülővel. A beszélgetés során kitért olyan dolgokra, hogy pl. mi a kapcsolat szlovákia - bocs: Felvidék - és Magyarország között. Illetve mi volt a Csehszlovákia és mi lett vele. Érdekes volt erről beszélgetni egy japánnal Svájcban. :)
Este a hotel éttermében szarvassültet ettem. Most jönnek az őszi, vad napok ahol a vadhús dominál. Nagyon gusztusosan el tudják készíteni a kajákat, nem csak odatesznek egy darab húst a krumpli mellé oszt egyed. Ami minden steak evés után megdöbbent, az a hús puhasága. Görögben is ettem steaket, meg magyarhonban is. Legtöbb helyen a steak egy vastag hús, ami elég keményre van ahhoz sütve, hogy ne lehessen igazán élvezni. Itt minden steak jól meg van sütve, de belül omlós. Hogy a fenébe csinálják, nem tudom...
A hétköznapjaim elég unalmasak nem sokat lehet róluk írni, sem fényképezni. Mivel senkit nem akarok megbántan azzal, hogy lefényképezem akarata ellenére, ezért kevés dologról lehet képet csinálni a mindennapi életben. Egyik ilyen dolog a kaja. Mivel nincsen konyhánk, és sokat kajálunk étteremben, a blogot elárasztom különféle ételek képeivel. Ha kirándulni megyek, azt is lefényképezem. De más téma nemigen van. Hiába no, beleszoktam, beleszürkültem a hétköznapokba. :)
Szerdán elcsúsztam kicsit a melóval így még este a szállodában is dolgoztam. Szerencsére úgy tűnt, Stívi is szopikált rendesen a nap folyamán, ami nem rontott az önbizalmamon. Megbeszéltük Lajcsival, hogy elmegyünk inni egy sört, ami majdnem nem jött össze. Aztán kilenc felé elindultunk hozzá, elvittük azokat a cuccokat, amelyeket nem szándékoztunk a hétvégén hazavinni, tiszták, vagy felesleges cipelni stb. Visszafelé beültünk egy bárba, ahol a lakosság fiatal egyedei próbáltak ismerkedni egymással. Szokásos mit igyak kérdés megint felmerült. Búzasör lett kólával. Brrrr, mi? :) Frigyes bort kért, amit itt egy decis kiszerelésben árulnak és elég drágán. Kihoztak olyan igazi nagy széles, gömb alakú borospoharat, alján egy deci bor. Ez 6 frankba került. Miután kiröhögtük magunkat, Frigyes megállapította, hogy azért nincsen hanyattesve a bor minőségétől. Talán két kört ittunk, nem is tudom, mennyibe került. Aztán kifelé menet eszembe jutott, hogy a hotel mögé láttunk kirakva reggel egy nagy TV-t. Arra gondoltunk, lehet csak azért tették ki, mert lecserélték plazmára, ahogy a szobákban is láttuk. Voltunk eléggé vidám hangulatban, hogy legszebb kolis éveinket idézve, megpakoljuk Lacsit tévével. Ennek ugye az előzménye, hogy nincsen tévéje, mert kocsira gyűjt és minden pénzét félreteszi arra. Természetesen ez pár sör után nem tűnt annyira rossz dolognak és szarráröhögtük magunkat. Mesélte másnap a Lacsi - a TV különben nem működött és most asztalként funkcionál a lakásban - hogy hazafelé azon járt az agya, hogy aznap kapott fizetést, és hány plazmatévét vehetett volna belőle, ha akar. :) Ez annyira tipikus magyar dolog volt, de jót nevettünk rajta. Persze, ha nem lett volna hozzá megfelelő magyar társaság, erre a kalandra nem került volna sor. :)
Egyik nap felfedeztük a Coopot is, illetve annak a kajálda részét. Hasonló mint a Migros, de kicsit más ételek vannak. Ami nagyon gyorsan feltűnt, hogy itt igen finoman készítik el a húsokat. Itt ettem először olyan csirkemellet, aminek nagyon finom fűszeres íze volt. Persze a natúr rántotthús is fűszerektől illatos. Eléggé megkedveltük a helyet, gyakrabban megfordulunk itt, mint a Migrosban.
Csütörtök délután nagyon bepunnyadt mindenki. A főnökök is elhúztak haza, illetve egy részük remote-workben van. Az angol és német kolléga is felengedett kicsit: a német kollégának volt ilyen kis elektromos helikoptere, ami ceruzaelemmel működik. Azt röptették az irodában. Erről videót is csináltam, csak mielőtt teszek fel, meg kellene vágni, hogy kikerüljenek a kompromitáló részek. Sajnos nem értek a virtualdubhoz, de már rajta van a todo listámon.
Munka után Andree és Frigyes geocachingelni mentek. Hívtak engem is, de én olyan hulla fáradt voltam, hogy csak a ledöglés jöhetett szóba.
Ezt persze egy óra múlva már bántam, de szükségem volt egy kis regenerálódásra. Tervezik még legközelebb is, szóval akkor igyekszem majd. Mesélték, hogy a Rajna hídja alatt voltak, ahol egy pózna tetején volt elrejtve a jelszó egy kis üvegben. Vacsorára szintén szarvast ettem (gesztenye, lekváros alma, gomba, nudli és vöröskáposzta volt a köret), miközben a fő téma Andree geochacinges kalandjai voltak. Mesélt érdekeseket, ami egy részét nem értettem meg a nyelvi korlátok miatt. Mesélt egy olyat, hogy előfordul olyan rejtvény is, hogy egy ismert alakzatnak a csúcspontjait mintázva rejtenek el dobozokat a keresőknek. De úgy, hogy nem minden doboz koordinátáit adják meg, hanem ha megtaláltál már egy párat, és ráteszed a térképre a pontokat, akkor kirajzolódik egy alakzat előtted. Ha kiegészíted a hiányzó pontokkal, akkor megkapod a hozzávetőleges koordinátáit a következő ládának. Olyan is van, hogy egy ládában csak a másik ládára utaló, de nem teljes információt rejtenek el. Ebben az esetben logikai úton kell kikövetkeztetni a megoldást, vagy esetleg a koordinátákat.
Másnap még volt egy érdekes dolog, ami itthon elképzelhetetlen. Ki akartam dobni egy kis szemetet, de nem akartam a szobában hagyni. Kimentem a hotel hátamögé ahol a kukák vannak, hogy beledobjam. Meglepő módon az összes kuka zárva volt, vihettem vissza a szobába. Azóta direkt figyelem, és mindenhol zárják a kukákat. Gondolom ezzel akarják megelőzni a kukázás nemes intézményét. Mondjuk nem sok csövest láttam még ebben a kisvárosban. Komolyan, már hiányérzetem van. :) Egy idősebb fazont láttam, aki láthatóan jobban le volt gatyásodva, mint az átlag svájci, de még ő is jobb bőrben volt, mint a hazai hasonszőrűek.
Nézegettem az embereket a kocsmákban is. Nem az a kocsmafeeling van itt, mint odahaza, ahol a kocsma a legatyásodott alkoholisták gyűjtőhelye. Itt olyasféle központ a kocsma, ahová az emberek összejönnek beszélgetni, játszani és - mértékkel - alkoholt fogyasztani. Olyat még nem tapasztaltam, hogy hangoskodással vagy egyéb viselkedéssel megzavartak volna valakit, ha betért inni egy sört. Persze biztosan van ilyesmi is, de nem találkoztam vele eddig.
Ezen a héten történt, hogy Mia megint megpróbált bejutni epekőműtétre, és megint elhajtották, miután ott üldögélt pár órát. Eléggé felment a pumpa bennem is meg az apjában is. Ő valahogyan higgadtan viselte a dolgot. Aztán behívták péntekre, amiből végül hétfői műtét lett.
Pénteken Lajcsival mentünk haza. Megint kiürült az iroda délután háromra, de mi csak négykor tudtunk elindulni. Hazafelé a német autópályákat vettük igénybe München-Salzburg-Bécs irányban. A német pályákon München felé mindig beszívjuk, most is volt két három dugó, ami a tervezett 8 órás utat 9 órásra növelte. Hiába próbáltunk komolyabb sebességekkel haladni németben, a sok állás és dugó miatt nem sikerült jelentősebben csökkenteni az időt. Hazafelé láttunk pár érdekes autót, egy Aston Martint és egy Lamborghinit is. Előbbiről hátulról videót is készítettem, miközben a Lamborghiniről nem sikerült, pedig le is előztük Opel-lal. :) Félreállt a középső sávba telefonálni a csákó, csak olyan váratlanul, hogy nem bírtam már a gépet előkapni. Mikor egy egy ilyen kocsicsoda elmegy a tömegben azért látni, hogy villognak a vakuk, főleg, ha szürkület van. Gondolom a tulaj egojának is jólesik. :)
Hétvégén pakoltunk, meg otthon voltunk szüleimnél. A sok csokinak gyorsan lett gazdája. A cuccolás után alig maradt megint időnk egymásra, de talán ez jobb lesz, ha ez a költözéses dolog lecseng. Vasárnap még indulás előtt elvittem Miát a kórházba, ahol végre be tudott feküdni. Pestről hatkor indultunk és kettőkor szálltunk ki Buchsban a hotel előtt. Az üres autópályákon jól lehetett haladni, annak ellenére hogy néha nagy köd volt. Volt, amikor 200-zal jöttünk huzamosabb ideig, de azért a 160 körüli tempót igyekeztünk tartani. Az átlagsebesség a korlátozások miatt olyan 120-130 körül alakult.
Sokat beszélgettünk arról a Lacsival, hogy az ismerősei mondják neki, hogy milyen jó, hogy Svájcban dolgozik, és kocsira gyűjt. Persze, mikor az illető a másik oldalára fordul vasárnap éjjel, vagy nézi a paukenba 2-t a tévén, akkor nem gondolja úgy hogy mekkora jó dolog egy kocsiban ülni immár 5. órája, száguldani bele a sötétbe, és remélni, hogy hajnal kettőkor már ágyba is kerülsz. És ez csak egy előnye a távoli munkának. A hiányzó család, a beszédre való koncentrálás, a hétköznapi luxusdolgok hiánya - mikró, tányérok, tálca, stb - mind olyan apróság, amit az ember akkor értékel igazán, mikor nélkülözni kényszerül azt. Persze, izgalmas ez a dolog, meg sok az újdonság, plusz csomó olyat csinálsz, amit otthon nem tudsz, vagy csak nincsen rávaló, de azért ennek is vannak itt árnyoldalai.
Találkoztunk a főnökkel is, aki a projektért felelős. Ő japán. Az a fajta, akinél el tudom képzelni, hogy felköti a fejkendőt és belerepül egy anyahajóba a kisgépével. Szóval ő aztán erősítette a japánokról kialakult elképzelésemet. Nagyon udvarias, merev és tradicionális viselkedést mutatott be. Ő hét éve él már svájcban és havonta jár haza Japánba az Északi sarkon keresztül, repülővel. A beszélgetés során kitért olyan dolgokra, hogy pl. mi a kapcsolat szlovákia - bocs: Felvidék - és Magyarország között. Illetve mi volt a Csehszlovákia és mi lett vele. Érdekes volt erről beszélgetni egy japánnal Svájcban. :)
Este a hotel éttermében szarvassültet ettem. Most jönnek az őszi, vad napok ahol a vadhús dominál. Nagyon gusztusosan el tudják készíteni a kajákat, nem csak odatesznek egy darab húst a krumpli mellé oszt egyed. Ami minden steak evés után megdöbbent, az a hús puhasága. Görögben is ettem steaket, meg magyarhonban is. Legtöbb helyen a steak egy vastag hús, ami elég keményre van ahhoz sütve, hogy ne lehessen igazán élvezni. Itt minden steak jól meg van sütve, de belül omlós. Hogy a fenébe csinálják, nem tudom...
A hétköznapjaim elég unalmasak nem sokat lehet róluk írni, sem fényképezni. Mivel senkit nem akarok megbántan azzal, hogy lefényképezem akarata ellenére, ezért kevés dologról lehet képet csinálni a mindennapi életben. Egyik ilyen dolog a kaja. Mivel nincsen konyhánk, és sokat kajálunk étteremben, a blogot elárasztom különféle ételek képeivel. Ha kirándulni megyek, azt is lefényképezem. De más téma nemigen van. Hiába no, beleszoktam, beleszürkültem a hétköznapokba. :)
Szerdán elcsúsztam kicsit a melóval így még este a szállodában is dolgoztam. Szerencsére úgy tűnt, Stívi is szopikált rendesen a nap folyamán, ami nem rontott az önbizalmamon. Megbeszéltük Lajcsival, hogy elmegyünk inni egy sört, ami majdnem nem jött össze. Aztán kilenc felé elindultunk hozzá, elvittük azokat a cuccokat, amelyeket nem szándékoztunk a hétvégén hazavinni, tiszták, vagy felesleges cipelni stb. Visszafelé beültünk egy bárba, ahol a lakosság fiatal egyedei próbáltak ismerkedni egymással. Szokásos mit igyak kérdés megint felmerült. Búzasör lett kólával. Brrrr, mi? :) Frigyes bort kért, amit itt egy decis kiszerelésben árulnak és elég drágán. Kihoztak olyan igazi nagy széles, gömb alakú borospoharat, alján egy deci bor. Ez 6 frankba került. Miután kiröhögtük magunkat, Frigyes megállapította, hogy azért nincsen hanyattesve a bor minőségétől. Talán két kört ittunk, nem is tudom, mennyibe került. Aztán kifelé menet eszembe jutott, hogy a hotel mögé láttunk kirakva reggel egy nagy TV-t. Arra gondoltunk, lehet csak azért tették ki, mert lecserélték plazmára, ahogy a szobákban is láttuk. Voltunk eléggé vidám hangulatban, hogy legszebb kolis éveinket idézve, megpakoljuk Lacsit tévével. Ennek ugye az előzménye, hogy nincsen tévéje, mert kocsira gyűjt és minden pénzét félreteszi arra. Természetesen ez pár sör után nem tűnt annyira rossz dolognak és szarráröhögtük magunkat. Mesélte másnap a Lacsi - a TV különben nem működött és most asztalként funkcionál a lakásban - hogy hazafelé azon járt az agya, hogy aznap kapott fizetést, és hány plazmatévét vehetett volna belőle, ha akar. :) Ez annyira tipikus magyar dolog volt, de jót nevettünk rajta. Persze, ha nem lett volna hozzá megfelelő magyar társaság, erre a kalandra nem került volna sor. :)
Egyik nap felfedeztük a Coopot is, illetve annak a kajálda részét. Hasonló mint a Migros, de kicsit más ételek vannak. Ami nagyon gyorsan feltűnt, hogy itt igen finoman készítik el a húsokat. Itt ettem először olyan csirkemellet, aminek nagyon finom fűszeres íze volt. Persze a natúr rántotthús is fűszerektől illatos. Eléggé megkedveltük a helyet, gyakrabban megfordulunk itt, mint a Migrosban.
Csütörtök délután nagyon bepunnyadt mindenki. A főnökök is elhúztak haza, illetve egy részük remote-workben van. Az angol és német kolléga is felengedett kicsit: a német kollégának volt ilyen kis elektromos helikoptere, ami ceruzaelemmel működik. Azt röptették az irodában. Erről videót is csináltam, csak mielőtt teszek fel, meg kellene vágni, hogy kikerüljenek a kompromitáló részek. Sajnos nem értek a virtualdubhoz, de már rajta van a todo listámon.
Munka után Andree és Frigyes geocachingelni mentek. Hívtak engem is, de én olyan hulla fáradt voltam, hogy csak a ledöglés jöhetett szóba.
Ezt persze egy óra múlva már bántam, de szükségem volt egy kis regenerálódásra. Tervezik még legközelebb is, szóval akkor igyekszem majd. Mesélték, hogy a Rajna hídja alatt voltak, ahol egy pózna tetején volt elrejtve a jelszó egy kis üvegben. Vacsorára szintén szarvast ettem (gesztenye, lekváros alma, gomba, nudli és vöröskáposzta volt a köret), miközben a fő téma Andree geochacinges kalandjai voltak. Mesélt érdekeseket, ami egy részét nem értettem meg a nyelvi korlátok miatt. Mesélt egy olyat, hogy előfordul olyan rejtvény is, hogy egy ismert alakzatnak a csúcspontjait mintázva rejtenek el dobozokat a keresőknek. De úgy, hogy nem minden doboz koordinátáit adják meg, hanem ha megtaláltál már egy párat, és ráteszed a térképre a pontokat, akkor kirajzolódik egy alakzat előtted. Ha kiegészíted a hiányzó pontokkal, akkor megkapod a hozzávetőleges koordinátáit a következő ládának. Olyan is van, hogy egy ládában csak a másik ládára utaló, de nem teljes információt rejtenek el. Ebben az esetben logikai úton kell kikövetkeztetni a megoldást, vagy esetleg a koordinátákat.
Másnap még volt egy érdekes dolog, ami itthon elképzelhetetlen. Ki akartam dobni egy kis szemetet, de nem akartam a szobában hagyni. Kimentem a hotel hátamögé ahol a kukák vannak, hogy beledobjam. Meglepő módon az összes kuka zárva volt, vihettem vissza a szobába. Azóta direkt figyelem, és mindenhol zárják a kukákat. Gondolom ezzel akarják megelőzni a kukázás nemes intézményét. Mondjuk nem sok csövest láttam még ebben a kisvárosban. Komolyan, már hiányérzetem van. :) Egy idősebb fazont láttam, aki láthatóan jobban le volt gatyásodva, mint az átlag svájci, de még ő is jobb bőrben volt, mint a hazai hasonszőrűek.
Nézegettem az embereket a kocsmákban is. Nem az a kocsmafeeling van itt, mint odahaza, ahol a kocsma a legatyásodott alkoholisták gyűjtőhelye. Itt olyasféle központ a kocsma, ahová az emberek összejönnek beszélgetni, játszani és - mértékkel - alkoholt fogyasztani. Olyat még nem tapasztaltam, hogy hangoskodással vagy egyéb viselkedéssel megzavartak volna valakit, ha betért inni egy sört. Persze biztosan van ilyesmi is, de nem találkoztam vele eddig.
Ezen a héten történt, hogy Mia megint megpróbált bejutni epekőműtétre, és megint elhajtották, miután ott üldögélt pár órát. Eléggé felment a pumpa bennem is meg az apjában is. Ő valahogyan higgadtan viselte a dolgot. Aztán behívták péntekre, amiből végül hétfői műtét lett.
Pénteken Lajcsival mentünk haza. Megint kiürült az iroda délután háromra, de mi csak négykor tudtunk elindulni. Hazafelé a német autópályákat vettük igénybe München-Salzburg-Bécs irányban. A német pályákon München felé mindig beszívjuk, most is volt két három dugó, ami a tervezett 8 órás utat 9 órásra növelte. Hiába próbáltunk komolyabb sebességekkel haladni németben, a sok állás és dugó miatt nem sikerült jelentősebben csökkenteni az időt. Hazafelé láttunk pár érdekes autót, egy Aston Martint és egy Lamborghinit is. Előbbiről hátulról videót is készítettem, miközben a Lamborghiniről nem sikerült, pedig le is előztük Opel-lal. :) Félreállt a középső sávba telefonálni a csákó, csak olyan váratlanul, hogy nem bírtam már a gépet előkapni. Mikor egy egy ilyen kocsicsoda elmegy a tömegben azért látni, hogy villognak a vakuk, főleg, ha szürkület van. Gondolom a tulaj egojának is jólesik. :)
Hétvégén pakoltunk, meg otthon voltunk szüleimnél. A sok csokinak gyorsan lett gazdája. A cuccolás után alig maradt megint időnk egymásra, de talán ez jobb lesz, ha ez a költözéses dolog lecseng. Vasárnap még indulás előtt elvittem Miát a kórházba, ahol végre be tudott feküdni. Pestről hatkor indultunk és kettőkor szálltunk ki Buchsban a hotel előtt. Az üres autópályákon jól lehetett haladni, annak ellenére hogy néha nagy köd volt. Volt, amikor 200-zal jöttünk huzamosabb ideig, de azért a 160 körüli tempót igyekeztünk tartani. Az átlagsebesség a korlátozások miatt olyan 120-130 körül alakult.
Sokat beszélgettünk arról a Lacsival, hogy az ismerősei mondják neki, hogy milyen jó, hogy Svájcban dolgozik, és kocsira gyűjt. Persze, mikor az illető a másik oldalára fordul vasárnap éjjel, vagy nézi a paukenba 2-t a tévén, akkor nem gondolja úgy hogy mekkora jó dolog egy kocsiban ülni immár 5. órája, száguldani bele a sötétbe, és remélni, hogy hajnal kettőkor már ágyba is kerülsz. És ez csak egy előnye a távoli munkának. A hiányzó család, a beszédre való koncentrálás, a hétköznapi luxusdolgok hiánya - mikró, tányérok, tálca, stb - mind olyan apróság, amit az ember akkor értékel igazán, mikor nélkülözni kényszerül azt. Persze, izgalmas ez a dolog, meg sok az újdonság, plusz csomó olyat csinálsz, amit otthon nem tudsz, vagy csak nincsen rávaló, de azért ennek is vannak itt árnyoldalai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése