Lementünk reggelizni, ami benne volt az árban. A ház gyönyörű hegyekre néz, és teljesen elvarázsolt a látvány. Igazi alpesi giccses kép: zöld mező, hatalmas hegyek, szép házak és napsütés. A többiekre is nagy hatással volt a látvány. Sajnos a teraszra nem ülhettünk ki, mert nem volt terítve még. Ezért a belső térben foglaltunk helyet. A reggeli svédasztalos jellegű volt, felvágott, sajtok - camember nagyon finom volt - gyümölcslé, tejeskávé, müzlik, péksütik. Volt ilyen apró zsemle, talán bécsi zsömlének hívják, ami igen ízlett. Próbáltam kultúráltan és mértékkel fogyasztani, nagyjából sikerült is.
Megyünk a kocsi felé, mire Alex a kezünkbe nyom egy rakat pénzt: svájci frank, költeni. Hogy azt beszélték a Tamással, hogy adnak nekünk a fizun felül plusz napidíjat is, és ugye minden költséget állnak. Azt mondta, így havi negyed fizetéssel többet kapunk a teljes fizunkon kívül. Teljesen meglepődtünk, de nagyon jól esett.
Indulás után gyönyörű tájakon keresztül mentünk Buchs felé. Kanyarok, hegyek, erdő, patakok és vízesések. Mentünk le a hegyről, be a városba és egyre csak ámultunk a táj egyszerű szépségén. Kicsit kóvályogtunk, mire sikerült eljutni a céghez. A város tiszta, és rendezett volt. A cég épülete mellett folyik egy kis patak, teljesen átlátszó és tiszta. Egy város közepén.
A cégnél nagyjából sikerült bevergődnünk és bemutattak két leendő kollégának: Sang és Pravin. Utóbbi indiai származású, előbbi távolkeleti. Mindketten amerikai állampolgárok, Sang Kaliforniából, Pravin New Jerseyből. Meglepő módon - talán mert nem eredeti amerikaiak - érthetően és jól beszéltek angolul. Bár szerintem Pravin-nél beragadt néha a szalag, mert elég sűrűn elmondta ugyanazt. Úgy háromszor. Megtudtunk pár érdekességet is, és bemutattak bennünket kb. 30-40 embernek. Ebből a névkavalkádból nem sok maradt meg, de talán majd később. Viszont volt net, így tudtam beszélni az ismerősökkel, hogy még élek. Blogolni nem volt időm, mert a sok bemutatás után a környezetett kellett összeállítani doksi alapján. Délután ugyanez volt a meló, plusz kaptunk egy adag doksit, hogy felkészülhessünk a fejlesztésre.
Délután egykor mentünk el kajálni. Kb. átsétáltunk az egész városon, ami időben volt vagy tíz perc. Közben nagyszerű panoráma terült elénk. Az egyik önkiszolgáló étteremben kajáltunk. Pravinről kiderült, hogy vegetáriánus és inkább meggyőződésből, mint bármilyen más okból. Ő a boltban vásárolt magának szőlőt, kenyeret és joghurtot. Nem értettem nagyon ezt a dolgot, hiszen amcsi, van pénze. Ennyire spórol, vagy megszokta ezt az étrendet. Sang egy szendvicset vásárolt magának.
A nap előrehaladtával a társalgás is egyre jobban ment. Oldódtak a gátlásaim és képes voltam a semmiről beszélni külföldiekkel külföldiül. Megjött Kevin is, aki project vezetői pozíció körül van. Elég intellingens kinézete van, lehet vele kommunikálni rendesen. Van egy Pepe vagy PéPé nevű fazon, ő inkább a többi dolgot manageli. Vele nehezebb beszélni, nem olyan érthető az angolja. Az mindenesetre érdekes volt, hogy kiderült, nincsen munkavállalói engedélyünk - permit - arra, hogy itt dolgozhassunk. Simán kivághatnak az országból, mint macskát szarni. Persze Alexék próbáltak intézni, de azt az információt kapták, hogy nem nekik kellene ezügyben lépni, hanem az itteni cégnek. Az itteniek pedig azt mondták, hogy nekünk kellett volna intézni. Szóval megy az egymásra mutogatás.
Érdekességként szolgál, hogy a belépőkártyára lehet pénzt tölteni, és azért a pénzért különböző dolgokat venni kártyával. Első kávénk fogyasztása közben angolul beszélgettünk Sang-gal, mikor egy srác a folyosóról odalépett és megkérdezte: ti ugye magyarok vagytok? Nu, nem az angolom volt annyira szar - remélem - hanem a srác ismert meg. Mint kiderült, egyetemen egy koliban laktunk és ő is tagja volt annak a klubnak amit vezettem. Elég kicsi a világ, ahogy látszik.
Délután folyamán folytonos küzdelemben álltam a hellyel. A szerver update közben a program folyamatosan backupolta el a C-re az updatelendő fájlok őseit, miközben én próbáltam a futáshoz elegendő helyet biztosítani a winfos és a program files egyes részeinek elmozgatásával másik meghajtóra. Sikerült megoldani, de hétig ott voltunk. Kiderült, hogy túlórát nem számolhatunk el, viszont lecsúsztatható az idő. Ez különösen hazajárásnál nyomhat sokat. Jelenlegi terveink alapján pénteken kettőkor indulunk azon az úton, amerre jöttünk.
Kaja szempontjából Svájc érdekes és drága ország. Nincsen úgy, mint görögben. Ott hat euróból teljesen jól lakok. Itt egy normálisabb étel az 15-25 frank/dollár, ami azért elég kemény. Nem is lenne baj, ha teljesen jól is laknánk vele. Igazából jól lakunk, de nem eszed magadat degeszre.
A kaják is igen érdekesek. Nem azok a megszokott magyar ízek és adagok. Nagyon szeretik a Curryt, mint fűszert és mindenféle salátát szépen elkészítve. A hús ára magában igen drága. Ételben éppen ezért kis adagot adnak. Éttermek viszont elég sűrűn vannak. Alap a német étlap, kérésre hoznak angol verziót. Italok közül a kólát, narancslevet, svájci almalevet, ásványvizet és söröket kell megemlíteni. Láttam még egy rakás bort, de nem mertem kipróbálni őket.
Mit érdemes inni? Igazából nem tudom. Úgy jöttem el Svájcba, hogy nem fogok szénsavasat és kólát inni. De amúgy meg kicsi a választék. Az almalé más ízű, mint amit megszoktunk, narancslevük finom. Ananászlevet nem mertem még inni, mert amikor kértem elég hülyén néztek rám. Ennek oka lehetett a csodás kiejtésem is. Frigyes mindig ásványvizet iszik, ami nem olcsó mulatság. Egyik este néztük, hogy az ásványvize 5,40 frank volt. Az égetett szeszek iszonyu drágák. Négy cent vodka 12 frankba kóstált.
Este hazaérve Wildhausba (amelyről kiderült, hogy a régió legmagasabb települése) a helyi éttermben ettünk. Frigyes rakott krumplira és húslevesre emlékeztető dolgot, Alex valami vegetáriánus tálat fogott ki, miután részletesen kibeszéltük, hogy vegának lenni unjó dolog. Én valami csirkemellet rendeltem sűrű barna szafttal és francia krumplival, ami a hasábburgonyát jelenti. Ittunk búzasört, mert kb. az tűnt a legjobb választásnak.
Kaja után mindenki lefeküdt, én még blogoltam és filmet néztem. Blogolni csak lokálisan txtbe tudtam, mert a net itt drága finoman szólva. Valahogy nem érzem jogosnak ezeket az árakat, de ez van. Munkahelyre korlátoztam nettevékenységemet, illetve jövő hétre, mikor máshol fogunk lakni. :) Akármennyire is fáradt voltam, nem voltam képes aludni, csak fél egy fele.
Megyünk a kocsi felé, mire Alex a kezünkbe nyom egy rakat pénzt: svájci frank, költeni. Hogy azt beszélték a Tamással, hogy adnak nekünk a fizun felül plusz napidíjat is, és ugye minden költséget állnak. Azt mondta, így havi negyed fizetéssel többet kapunk a teljes fizunkon kívül. Teljesen meglepődtünk, de nagyon jól esett.
Indulás után gyönyörű tájakon keresztül mentünk Buchs felé. Kanyarok, hegyek, erdő, patakok és vízesések. Mentünk le a hegyről, be a városba és egyre csak ámultunk a táj egyszerű szépségén. Kicsit kóvályogtunk, mire sikerült eljutni a céghez. A város tiszta, és rendezett volt. A cég épülete mellett folyik egy kis patak, teljesen átlátszó és tiszta. Egy város közepén.
A cégnél nagyjából sikerült bevergődnünk és bemutattak két leendő kollégának: Sang és Pravin. Utóbbi indiai származású, előbbi távolkeleti. Mindketten amerikai állampolgárok, Sang Kaliforniából, Pravin New Jerseyből. Meglepő módon - talán mert nem eredeti amerikaiak - érthetően és jól beszéltek angolul. Bár szerintem Pravin-nél beragadt néha a szalag, mert elég sűrűn elmondta ugyanazt. Úgy háromszor. Megtudtunk pár érdekességet is, és bemutattak bennünket kb. 30-40 embernek. Ebből a névkavalkádból nem sok maradt meg, de talán majd később. Viszont volt net, így tudtam beszélni az ismerősökkel, hogy még élek. Blogolni nem volt időm, mert a sok bemutatás után a környezetett kellett összeállítani doksi alapján. Délután ugyanez volt a meló, plusz kaptunk egy adag doksit, hogy felkészülhessünk a fejlesztésre.
Délután egykor mentünk el kajálni. Kb. átsétáltunk az egész városon, ami időben volt vagy tíz perc. Közben nagyszerű panoráma terült elénk. Az egyik önkiszolgáló étteremben kajáltunk. Pravinről kiderült, hogy vegetáriánus és inkább meggyőződésből, mint bármilyen más okból. Ő a boltban vásárolt magának szőlőt, kenyeret és joghurtot. Nem értettem nagyon ezt a dolgot, hiszen amcsi, van pénze. Ennyire spórol, vagy megszokta ezt az étrendet. Sang egy szendvicset vásárolt magának.
A nap előrehaladtával a társalgás is egyre jobban ment. Oldódtak a gátlásaim és képes voltam a semmiről beszélni külföldiekkel külföldiül. Megjött Kevin is, aki project vezetői pozíció körül van. Elég intellingens kinézete van, lehet vele kommunikálni rendesen. Van egy Pepe vagy PéPé nevű fazon, ő inkább a többi dolgot manageli. Vele nehezebb beszélni, nem olyan érthető az angolja. Az mindenesetre érdekes volt, hogy kiderült, nincsen munkavállalói engedélyünk - permit - arra, hogy itt dolgozhassunk. Simán kivághatnak az országból, mint macskát szarni. Persze Alexék próbáltak intézni, de azt az információt kapták, hogy nem nekik kellene ezügyben lépni, hanem az itteni cégnek. Az itteniek pedig azt mondták, hogy nekünk kellett volna intézni. Szóval megy az egymásra mutogatás.
Érdekességként szolgál, hogy a belépőkártyára lehet pénzt tölteni, és azért a pénzért különböző dolgokat venni kártyával. Első kávénk fogyasztása közben angolul beszélgettünk Sang-gal, mikor egy srác a folyosóról odalépett és megkérdezte: ti ugye magyarok vagytok? Nu, nem az angolom volt annyira szar - remélem - hanem a srác ismert meg. Mint kiderült, egyetemen egy koliban laktunk és ő is tagja volt annak a klubnak amit vezettem. Elég kicsi a világ, ahogy látszik.
Délután folyamán folytonos küzdelemben álltam a hellyel. A szerver update közben a program folyamatosan backupolta el a C-re az updatelendő fájlok őseit, miközben én próbáltam a futáshoz elegendő helyet biztosítani a winfos és a program files egyes részeinek elmozgatásával másik meghajtóra. Sikerült megoldani, de hétig ott voltunk. Kiderült, hogy túlórát nem számolhatunk el, viszont lecsúsztatható az idő. Ez különösen hazajárásnál nyomhat sokat. Jelenlegi terveink alapján pénteken kettőkor indulunk azon az úton, amerre jöttünk.
Kaja szempontjából Svájc érdekes és drága ország. Nincsen úgy, mint görögben. Ott hat euróból teljesen jól lakok. Itt egy normálisabb étel az 15-25 frank/dollár, ami azért elég kemény. Nem is lenne baj, ha teljesen jól is laknánk vele. Igazából jól lakunk, de nem eszed magadat degeszre.
A kaják is igen érdekesek. Nem azok a megszokott magyar ízek és adagok. Nagyon szeretik a Curryt, mint fűszert és mindenféle salátát szépen elkészítve. A hús ára magában igen drága. Ételben éppen ezért kis adagot adnak. Éttermek viszont elég sűrűn vannak. Alap a német étlap, kérésre hoznak angol verziót. Italok közül a kólát, narancslevet, svájci almalevet, ásványvizet és söröket kell megemlíteni. Láttam még egy rakás bort, de nem mertem kipróbálni őket.
Mit érdemes inni? Igazából nem tudom. Úgy jöttem el Svájcba, hogy nem fogok szénsavasat és kólát inni. De amúgy meg kicsi a választék. Az almalé más ízű, mint amit megszoktunk, narancslevük finom. Ananászlevet nem mertem még inni, mert amikor kértem elég hülyén néztek rám. Ennek oka lehetett a csodás kiejtésem is. Frigyes mindig ásványvizet iszik, ami nem olcsó mulatság. Egyik este néztük, hogy az ásványvize 5,40 frank volt. Az égetett szeszek iszonyu drágák. Négy cent vodka 12 frankba kóstált.
Este hazaérve Wildhausba (amelyről kiderült, hogy a régió legmagasabb települése) a helyi éttermben ettünk. Frigyes rakott krumplira és húslevesre emlékeztető dolgot, Alex valami vegetáriánus tálat fogott ki, miután részletesen kibeszéltük, hogy vegának lenni unjó dolog. Én valami csirkemellet rendeltem sűrű barna szafttal és francia krumplival, ami a hasábburgonyát jelenti. Ittunk búzasört, mert kb. az tűnt a legjobb választásnak.
Kaja után mindenki lefeküdt, én még blogoltam és filmet néztem. Blogolni csak lokálisan txtbe tudtam, mert a net itt drága finoman szólva. Valahogy nem érzem jogosnak ezeket az árakat, de ez van. Munkahelyre korlátoztam nettevékenységemet, illetve jövő hétre, mikor máshol fogunk lakni. :) Akármennyire is fáradt voltam, nem voltam képes aludni, csak fél egy fele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése