Harmadik hét

A hét álmosan kezdődött, ahogy az összes szokott. Ezen nem csak azt értem, hogy majdnem elaludtam ülve a gép mellett, hanem a munkahangulatra is. A munkatársak csak délután kezdtek szállingózni, hála a remote-worknek. Munkában végre megtaláltam önmagamat, különösebb nehézség nélkül tudom írni a kódokat.


Találkoztunk a főnökkel is, aki a projektért felelős. Ő japán. Az a fajta, akinél el tudom képzelni, hogy felköti a fejkendőt és belerepül egy anyahajóba a kisgépével. Szóval ő aztán erősítette a japánokról kialakult elképzelésemet. Nagyon udvarias, merev és tradicionális viselkedést mutatott be. Ő hét éve él már svájcban és havonta jár haza Japánba az Északi sarkon keresztül, repülővel. A beszélgetés során kitért olyan dolgokra, hogy pl. mi a kapcsolat szlovákia - bocs: Felvidék - és Magyarország között. Illetve mi volt a Csehszlovákia és mi lett vele. Érdekes volt erről beszélgetni egy japánnal Svájcban. :)


Este a hotel éttermében szarvassültet ettem. Most jönnek az őszi, vad napok ahol a vadhús dominál. Nagyon gusztusosan el tudják készíteni a kajákat, nem csak odatesznek egy darab húst a krumpli mellé oszt egyed. Ami minden steak evés után megdöbbent, az a hús puhasága. Görögben is ettem steaket, meg magyarhonban is. Legtöbb helyen a steak egy vastag hús, ami elég keményre van ahhoz sütve, hogy ne lehessen igazán élvezni. Itt minden steak jól meg van sütve, de belül omlós. Hogy a fenébe csinálják, nem tudom...


A hétköznapjaim elég unalmasak nem sokat lehet róluk írni, sem fényképezni. Mivel senkit nem akarok megbántan azzal, hogy lefényképezem akarata ellenére, ezért kevés dologról lehet képet csinálni a mindennapi életben. Egyik ilyen dolog a kaja. Mivel nincsen konyhánk, és sokat kajálunk étteremben, a blogot elárasztom különféle ételek képeivel. Ha kirándulni megyek, azt is lefényképezem. De más téma nemigen van. Hiába no, beleszoktam, beleszürkültem a hétköznapokba. :)


Szerdán elcsúsztam kicsit a melóval így még este a szállodában is dolgoztam. Szerencsére úgy tűnt, Stívi is szopikált rendesen a nap folyamán, ami nem rontott az önbizalmamon. Megbeszéltük Lajcsival, hogy elmegyünk inni egy sört, ami majdnem nem jött össze. Aztán kilenc felé elindultunk hozzá, elvittük azokat a cuccokat, amelyeket nem szándékoztunk a hétvégén hazavinni, tiszták, vagy felesleges cipelni stb. Visszafelé beültünk egy bárba, ahol a lakosság fiatal egyedei próbáltak ismerkedni egymással. Szokásos mit igyak kérdés megint felmerült. Búzasör lett kólával. Brrrr, mi? :) Frigyes bort kért, amit itt egy decis kiszerelésben árulnak és elég drágán. Kihoztak olyan igazi nagy széles, gömb alakú borospoharat, alján egy deci bor. Ez 6 frankba került. Miután kiröhögtük magunkat, Frigyes megállapította, hogy azért nincsen hanyattesve a bor minőségétől. Talán két kört ittunk, nem is tudom, mennyibe került. Aztán kifelé menet eszembe jutott, hogy a hotel mögé láttunk kirakva reggel egy nagy TV-t. Arra gondoltunk, lehet csak azért tették ki, mert lecserélték plazmára, ahogy a szobákban is láttuk. Voltunk eléggé vidám hangulatban, hogy legszebb kolis éveinket idézve, megpakoljuk Lacsit tévével. Ennek ugye az előzménye, hogy nincsen tévéje, mert kocsira gyűjt és minden pénzét félreteszi arra. Természetesen ez pár sör után nem tűnt annyira rossz dolognak és szarráröhögtük magunkat. Mesélte másnap a Lacsi - a TV különben nem működött és most asztalként funkcionál a lakásban - hogy hazafelé azon járt az agya, hogy aznap kapott fizetést, és hány plazmatévét vehetett volna belőle, ha akar. :) Ez annyira tipikus magyar dolog volt, de jót nevettünk rajta. Persze, ha nem lett volna hozzá megfelelő magyar társaság, erre a kalandra nem került volna sor. :)


Egyik nap felfedeztük a Coopot is, illetve annak a kajálda részét. Hasonló mint a Migros, de kicsit más ételek vannak. Ami nagyon gyorsan feltűnt, hogy itt igen finoman készítik el a húsokat. Itt ettem először olyan csirkemellet, aminek nagyon finom fűszeres íze volt. Persze a natúr rántotthús is fűszerektől illatos. Eléggé megkedveltük a helyet, gyakrabban megfordulunk itt, mint a Migrosban.


Csütörtök délután nagyon bepunnyadt mindenki. A főnökök is elhúztak haza, illetve egy részük remote-workben van. Az angol és német kolléga is felengedett kicsit: a német kollégának volt ilyen kis elektromos helikoptere, ami ceruzaelemmel működik. Azt röptették az irodában. Erről videót is csináltam, csak mielőtt teszek fel, meg kellene vágni, hogy kikerüljenek a kompromitáló részek. Sajnos nem értek a virtualdubhoz, de már rajta van a todo listámon.



Munka után Andree és Frigyes geocachingelni mentek. Hívtak engem is, de én olyan hulla fáradt voltam, hogy csak a ledöglés jöhetett szóba.
Ezt persze egy óra múlva már bántam, de szükségem volt egy kis regenerálódásra. Tervezik még legközelebb is, szóval akkor igyekszem majd. Mesélték, hogy a Rajna hídja alatt voltak, ahol egy pózna tetején volt elrejtve a jelszó egy kis üvegben. Vacsorára szintén szarvast ettem (gesztenye, lekváros alma, gomba, nudli és vöröskáposzta volt a köret), miközben a fő téma Andree geochacinges kalandjai voltak. Mesélt érdekeseket, ami egy részét nem értettem meg a nyelvi korlátok miatt. Mesélt egy olyat, hogy előfordul olyan rejtvény is, hogy egy ismert alakzatnak a csúcspontjait mintázva rejtenek el dobozokat a keresőknek. De úgy, hogy nem minden doboz koordinátáit adják meg, hanem ha megtaláltál már egy párat, és ráteszed a térképre a pontokat, akkor kirajzolódik egy alakzat előtted. Ha kiegészíted a hiányzó pontokkal, akkor megkapod a hozzávetőleges koordinátáit a következő ládának. Olyan is van, hogy egy ládában csak a másik ládára utaló, de nem teljes információt rejtenek el. Ebben az esetben logikai úton kell kikövetkeztetni a megoldást, vagy esetleg a koordinátákat.


Másnap még volt egy érdekes dolog, ami itthon elképzelhetetlen. Ki akartam dobni egy kis szemetet, de nem akartam a szobában hagyni. Kimentem a hotel hátamögé ahol a kukák vannak, hogy beledobjam. Meglepő módon az összes kuka zárva volt, vihettem vissza a szobába. Azóta direkt figyelem, és mindenhol zárják a kukákat. Gondolom ezzel akarják megelőzni a kukázás nemes intézményét. Mondjuk nem sok csövest láttam még ebben a kisvárosban. Komolyan, már hiányérzetem van. :) Egy idősebb fazont láttam, aki láthatóan jobban le volt gatyásodva, mint az átlag svájci, de még ő is jobb bőrben volt, mint a hazai hasonszőrűek.


Nézegettem az embereket a kocsmákban is. Nem az a kocsmafeeling van itt, mint odahaza, ahol a kocsma a legatyásodott alkoholisták gyűjtőhelye. Itt olyasféle központ a kocsma, ahová az emberek összejönnek beszélgetni, játszani és - mértékkel - alkoholt fogyasztani. Olyat még nem tapasztaltam, hogy hangoskodással vagy egyéb viselkedéssel megzavartak volna valakit, ha betért inni egy sört. Persze biztosan van ilyesmi is, de nem találkoztam vele eddig.


Ezen a héten történt, hogy Mia megint megpróbált bejutni epekőműtétre, és megint elhajtották, miután ott üldögélt pár órát. Eléggé felment a pumpa bennem is meg az apjában is. Ő valahogyan higgadtan viselte a dolgot. Aztán behívták péntekre, amiből végül hétfői műtét lett.


Pénteken Lajcsival mentünk haza. Megint kiürült az iroda délután háromra, de mi csak négykor tudtunk elindulni. Hazafelé a német autópályákat vettük igénybe München-Salzburg-Bécs irányban. A német pályákon München felé mindig beszívjuk, most is volt két három dugó, ami a tervezett 8 órás utat 9 órásra növelte. Hiába próbáltunk komolyabb sebességekkel haladni németben, a sok állás és dugó miatt nem sikerült jelentősebben csökkenteni az időt. Hazafelé láttunk pár érdekes autót, egy Aston Martint és egy Lamborghinit is. Előbbiről hátulról videót is készítettem, miközben a Lamborghiniről nem sikerült, pedig le is előztük Opel-lal. :) Félreállt a középső sávba telefonálni a csákó, csak olyan váratlanul, hogy nem bírtam már a gépet előkapni. Mikor egy egy ilyen kocsicsoda elmegy a tömegben azért látni, hogy villognak a vakuk, főleg, ha szürkület van. Gondolom a tulaj egojának is jólesik. :)


Hétvégén pakoltunk, meg otthon voltunk szüleimnél. A sok csokinak gyorsan lett gazdája. A cuccolás után alig maradt megint időnk egymásra, de talán ez jobb lesz, ha ez a költözéses dolog lecseng. Vasárnap még indulás előtt elvittem Miát a kórházba, ahol végre be tudott feküdni. Pestről hatkor indultunk és kettőkor szálltunk ki Buchsban a hotel előtt. Az üres autópályákon jól lehetett haladni, annak ellenére hogy néha nagy köd volt. Volt, amikor 200-zal jöttünk huzamosabb ideig, de azért a 160 körüli tempót igyekeztünk tartani. Az átlagsebesség a korlátozások miatt olyan 120-130 körül alakult.


Sokat beszélgettünk arról a Lacsival, hogy az ismerősei mondják neki, hogy milyen jó, hogy Svájcban dolgozik, és kocsira gyűjt. Persze, mikor az illető a másik oldalára fordul vasárnap éjjel, vagy nézi a paukenba 2-t a tévén, akkor nem gondolja úgy hogy mekkora jó dolog egy kocsiban ülni immár 5. órája, száguldani bele a sötétbe, és remélni, hogy hajnal kettőkor már ágyba is kerülsz. És ez csak egy előnye a távoli munkának. A hiányzó család, a beszédre való koncentrálás, a hétköznapi luxusdolgok hiánya - mikró, tányérok, tálca, stb - mind olyan apróság, amit az ember akkor értékel igazán, mikor nélkülözni kényszerül azt. Persze, izgalmas ez a dolog, meg sok az újdonság, plusz csomó olyat csinálsz, amit otthon nem tudsz, vagy csak nincsen rávaló, de azért ennek is vannak itt árnyoldalai.

Werdenbergsee

Valamiért nem tudok jól aludni. Kényelmes az ágy, jó a takaró. Szerintem mozgáshiányom van. Reggel 10kor keltem. Próbáltam egy kicsit a hazai melóval foglalkozni, de szerencsére nem ment az egyik alrendszer. Pedig lett volna kedvem most befejezni ezt a dolgot. Elugrottunk kajáért. Sajnos vasárnap minden zárva van ebben a városban, így csak mekdonaldsz maradt.



Ebéd után blogoltam, pókereztem és a 24-t néztem. Azért rossz ez a sorozat, mert nem lehet abbahagyni a nézését. Mindig történik valami. Kb. négyig elfoglaltam magam a szobában ezekkel a dolgokkal. Majd kitaláltam, hogy menjünk el, nézzük meg a város szélén lévő kistavat, amit

Werdenbergsee-nek hívnak.



Ez volt az első dolog, amit megnéztem még otthonról Buchsról. Nagyon szép kis tav, kedvelt a svájciak között is. Tele van kacsával és pisztránggal. Teljesen átlátszó a víz, lehet nézni a halakat és a kacsákat is. Csináltam pár videót, de nagyon tükröződött a víz, talán majd máskor jobb képek és videók lesznek.

Körbejártuk a tavat és átsétáltunk Svájc legkisebb faluján, Werdenbergen. Igen érdekes és hangulatos kis hely.



Hazafelé beültünk a hotelba kajálni. Szarvashúst ettem nokedlivel és vöröskáposztával, valamint erdei gyümölcsökkel. Nagyon érdekes ízkombinációt adott a cucc.



Este blogoltam és igyekeztem utolérni magamat. Sajnos a videók megvágásához még nem értek, de meg fogom próbálni kivágni az értelmetlen dolgokat.



Lakás ügyben eléggé szarul állunk. Úgy néz ki, lakást nem fogunk tudni kivenni három hónapra, sem ötre. Marad a szálloda. Még ami összejöhet, az a cégnek egy apartmanja, ami elvileg hó elején szabadul. Azt még meglátjuk, de a végén lehet, hogy több ok miatt is a hotelek mellett döntünk. Egyik ok lehet, hogy van reggeli, takarítás, közel van a munkahely. Viszont nehéz fogadni valakit aki esetleg meglátogatna. De ugyanakkor közel van a munkahelyhez. Ha itt leszakad az ég - hogy 24-es szófordulattal éljek :) - és nem tudunk kimozdulni, egy konditerem különösen nagy vonzerővel és változatossággal bír. Mindenesetre még nem derült ki, hogy mi lesz pontosan.

Első hétvége Svájcban

Szombaton reggel 11 után keltünk. Körbenéztünk a városban, hogy talán a cici hotelben lesz szállás. Ez azért lenne jó, mert ha ott laksz a konditerem ingyenes. Mondjuk annyira nem tetszett a hely, de szoba sem volt benne. Utána elmentünk ettünk egy török kebabot. Háááát nem ízlett. Nem tudom hogy csinálják, de iszonyat messze van a görög gyrosztól. Nem hiszem, hogy rászokunk. Visszaértünk a hotelba és átköltöztünk a másik szobába, két különállóba. Ezek a szobák már jobb elrendezésűek bútorzat és konnektoraljat tekintetében.



Ami viszont mindig megnevettet, az a hotelekben a minibár. Legtöbb esetben valami marhadrágán adnak belőle italt. Most ebben a szobában nem volt neki elég hely, és nincsen minibár. De természetesen nem hiányozhat eme hasznos funkció ebből a szobából sem. Az asztalon egy fél literes ásványvíz van, rajta 4 frank. Igyak ásványvizet 4 frankért, mikor a csapvíz is iható és jóízű. Ráadásul ha nagyon ásványvizet akarok inni, 6 frankért is vehetek vizet az étteremben, és azt legalább fizeti a cég. :)




Negyed egykor találkoztunk Lajossal, aki a régi egyetemi ismerősöm. Elmentünk vele a Walenseehez, Walenstadtba. Nagyon szép nagy tó. Igazi svájci fíling. Átlátszó kék víz, hatalmas hegyek, köves part. Persze tisztaság mindenhol. Bár mondjuk a séta közben találtunk három eldobott szemetet. :) A fű gyönyörű zöld, a hegyek ormai a felhőkbe vesztek. A tó körül sétány és bicajosút van.



Az utat füves-fás mezők szegélyezik. Ezeken a mezőkön tűzrakó helyek és játékok vannak, ahol a svájciak családostól pihennek. Vannak ilyen kis fából tákolt épületszerűségek, amelyekben száraz tűzifát tárolnak éppen az ilyen sütögetésekhez.


Ezekben a tavakban fürdeni is szoktak, de csak nagy melegben, mert igen hidegek. Most csak kutyusok fürödtek benne.


Persze nálunk egy ilyen park nem működhetne rendesen. Hiszen a pihenőhelyeket szétvernék, a fát ellopnák, a partot teleszemetelnék csodálatos honfitársaink. Arról nem is beszélve, hogy honnan lenne ennyi pénze az államnak, hogy ilyen hülyeségekre költsön. Teljes mértékben szomorúsággal tölt el, látni azt, mi lehetne az országunkból, ha ilyen emberek élnének ott, mint Svájcban.


Svájci történetek

Svájciakról hallottunk pár érdekes történetet is. Nagyon szabálykövetőek. Pl. itt van a szelektív hulladékgyűjtés. Kérdezte a Lajos a főbérlőjét, hogy mi van, ha beleteszi a műanyag dobozt a másik fajtába, mire a főbérlő mondta: de hát azt nem szabad. Ugyanilyen náluk például a lopás. Bement a srác a BMW szalonba - mert most akar új kocsit venni - és érdeklődött, hogy milyen sebváltózárat és biztonsági dolgokat lehetne a kocsiba rakni. Teljesen megdöbbentek rajta, és nem értették mi az a sebváltózár.


A srác kollégái megdöbbenve hallgatták, hogy Magyarországon nem lehet laptopot hagyni a kocsiban. Svájcban a gps-ek ott vannak a kocsiban, sorban, megállás után is. Sőt, pl. a lakás bezárását sem veszik komolyan. Állítólag ez előző lakó elment két hétre nyaralni Spanyolba, és nem zárta be a lakás ajtaját, hogy a szomszéd be tudjon menni meglocsolni a növényeket. És a házban csak a lépcsőház ajtaja volt zárva. Van még hova fejlődnünk.
Azt is megkérdezte a kollégáktól, hogy miért nem tankolnak fűtőolajat a kocsiba. A válasz nemes egyszerűséggel: mert nem szabad!


Másik érdekes történet, beszélgettek az EUról és hogy mi változott az új országok belépése óta. És mesélte az egyik osztrák kolléga, hogy mióta a Románok beléptek, Bécs belvárosa megtelt román koldusokkal. És mikor a rendőr odamegy hozzájuk, akkor csak meglobogtatják az eu-s útlevelet és nem tehetnek velük semmit. Mire a Lajos beszólt, hogy: -Ki szavazta meg a románok felvételét? Én ugyan nem.. Mire a kollégák közül valaki: -Ki szavazta megy a magyarok felvételét? Én ugyan nem...


Tanulságos kis történet. Mi a különbség egy magyar ember szemében a portugálok és spanyolok között? Nekem semmi. Gondololom másnak sem. Valami ilyen lehet az ő szemükben ez a magyar-román dolog. Mindkettő keleteurópa. Nem is értem ezt az eus szart. Egyáltalán minek kell ez valakinek? Ne mondja senki, hogy az euban el fognak tünni a különbségek mondjuk egy magyar-angol, vagy román spanyol ember között. Lehetetlen.


Érdekesség, hogy Svájcban a minimálbér 2600 frank, 400.000 Ft. Ebből még épp meg lehet élni, de akkor már szűkösen. Pl. egy másfél szobás lakás bérlete 500 frank körül van. A többi elmegy az élhetésre. Viszont állítólag nincsenek akkora nagy különbségek a bérek között, mint nálunk, mert nem szeretnének bérfeszültségekkel foglalkozni. Ezért egy orvos mondjuk keres 800.000-t, amiből kényelmesen megél. Azért is él meg kényelmesen, mert például 7% az áfa. A Lajos által vásárolni kívánt BMV újonnan, alkatrészenként összeválogatva 47.000 Frank. Ki lehet számolni, hogy mennyi is ez az összeg.


A TB itt úgy van, hogy te választod ki, melyik csomagba szeretnél kerülni. Több fajta csomag van. ezek a csomagok azt jelentik, hogy vannak bizonyos értékhatárok, amely alatt vállalod, hogy te állod az orvosi költségeidet. Pl. egy 300.000 Ft-os csomag azt jelenti, hogy eddig az összegig te állod az összes költségedet, ami orvoslással kapcsolatban felmerül. Ez felett fizeti az állam. Viszont ha mondjuk egy alacsonyabb csomagot választasz, akkor már 100.000 Ft felett fizeti az állam. A trükk az, hogy ettől a csomagtól függ, hogy mennyit vonnak le a fizudból tbre. Értelemszerűen, minél drágább csomagot választasz, annál kisebb a levonás. De ennek köszönhetően nem is futkároznak az emberek migrénnel és vérnyomásméréssel az orvoshoz.


Hétvégi dolgozás. Vasárnap tilos dolgozni Svájcban. Mindenhol. Pl. ha bemennék a hivatalba dolgozni, és meglátná egy rendőr, hogy égnek a lámpák, bejönne az irodába és felelősségre vonna. Állítólag egyszer volt valami nagy válsághelyzet, mikor mindenképpen kellett dolgozni. Akkor a megyei főkapitányságtól kellett papírt hozni, hogy ők dolgozhatnak most vasárnap, és kitenni a bejárati ajtóra.


Autó, mint státuszimbólum. Svájcban ez már nem menő. Mindenkinek van elég pénze kocsira, ezért nem vágnak fel vele annyira, mint mondjuk hazánkfiai. Autóvásárlásnál inkább a praktikusság az, ami dominál. A vicces az, hogy a kelet-európaiak azok, akik inkább ilyen BMW és Audi jellegű dolgokkal villognak.


Ezekről és más hasonló dolgokról beszéltünk miközben a tó partján sétáltunk. Találtunk olyan kötélhintát is, amilyet még vízitúrán láttam 95-ben a Tiszán.


A parkolóhoz visszasétálva beültünk a közeli, tópartra néző étterembe. Itt bárányhúsit ettem krokettel, Frigyes hasonlót, Lajos meg valami halat.



Kaja után elmentünk a közeli bevásárlóközpontba (közben láttam egy jópofa Ferrarit is), ahol tényleg nagyon sokminden kapható volt. Érdekesség volt, hogy mikor mentünk be a parkolóházba nagy kolompolásra lettünk figyelmesek: egy rakás marha vonult az utcán, az autók között. Utoljára ilyet vidéken láttam, de ott nem volt ekkora forgalom.


A bevásárlóközpontban vettünk virslit, sört, és tortát. Érdekes az a gyakorlat, ami itt van. Szombaton délután minden bezár. Vasárnap nincsen nyitva semmi. Ezért az összes sütit, tortát stb. leárazzák zárás előtt három órával. Felére. 4,5 frankért vettünk egy közepes tortát, ami nem olyan rossz.



Hazafelé beugrottunk Liechtensteinbe is, felmentünk
Triesenbergbe azon az úton, amit már régebben kiszúrtam, mielőtt még Buchsba jöttünk volna, a googlemapson.


Innen nagyon szép kilátás nyílik a Rajna völgyre és Svájcra. Sajnos a magas páratartalom miatt a képeken kevésbé látszik a táj. Lefelé menet videóztam a kanyarokat.


Buchsban elmentünk Lajos lakásához, dumáltunk, kocsikról, programozásról meg úgy általános dolgokról. Megfőztük a virslit, beszélgettünk a hazaútról és úgy általában Svájcról. Ott voltunk este kilencig.


Az este folyamán próbáltam a Pokercs-nél eljátszani a grand final ticketemet. Az első hat helyet díjazták csupán a 127 indulós versenyen. Nagyon sokáig igen jól játszottam, mire átültettek egy másik asztalhoz. Itt minden lappal szívtam, amikor valaki szembejött nekem. A kritikus parti egy KK vs TT preflop allin volt - tudtam, hogy nincsen neki AA-ja - ahol persze a flop első lapja T volt. Utána már igazából mindegy volt, itt elment a zsetonjaim 80%-a. A kieső partiban AKval emeltem ugyanezen srác ellen allin. A mögöttem lévő megadta, és a srác is. A srácnál TT volt, a mögöttem levőnél pedig KK. A flop QJ2, tehát maradt öt outom. De ez nem segített semmiben sajnos. Kb. egy órakor feküdtem le aludni.