2008. szeptember 14., vasárnap

Hétvége és visszautazás

Hétvégén igyekeztem a legjobban felhasználni az időmet. Mikor felkeltem 11kor, tudatában voltam annak, hogy reggel 8 óra van. Aztán mégsem. Sétáltunk egyet, majd megbeszéltük, hogy felmondjuk az albérletet. Amíg Svájcban vagyok, addig Mia hazaköltözik a faterjához. Aztán ha visszajöttem, majd lesz valahogy az együttélés. Kitaláltuk, hogy összepakolunk egy csomó felesleges dolgot, elvisszük apóshoz. Ott összepakolunk a pincében, mert irdatlan a rumli. Ezután kiürítünk egy részt és odapakoljuk a cuccainkat. Megpakoltuk a kocsit ruhákkal, edényekkel és mindenféle feleslegessé vált dolgokkal. A pincében összegörnyedve kellett pakolnunk és így is két órába került, mire sikerült befejezni.
Sajnos a hétvége értelmes része gyorsan eltelt, alig tudtunk kis időt tölteni együtt. Megkaptam a papírokat és a céges bankkártyákért is elmentem. Minden készen állt. Sajnos Mia egész hétvégén robotolt, hogy minden ruha útra kész legyen. Valami megoldás kell erre, hogy ne ezzel teljen a hétvége.


Egy kis hazai...

Pakolás után elmentünk vásárolni. Ahogy hétköznap lehiggadtam itt Svájcban, úgy húztak fel az emberek otthon. Megyünk a tesco felé, előttem a sáv egyenesen és jobbra kanyarodva halad. De nem tudunk haladni, mert a jobbra kanyarodó a gyalogosnak elsőbbséget ad. Erre a mögöttem lévő fasz nekiáll dudálni. Nem vár, hanem egyből. Pedig látja a köcsög, hogy a gyalogosnak elsőbbsége van és miért nem lehet haladni. Nem értem én ezeket. Egyszer ki fogok szállni, odamegyek az ilyenhez, és megkérdezem tőle, ugyan mi az oka annak, hogy dudál.

Tescohoz érve láttam még egy faszkalapot. Gyalogosok között ötvennel, kanyarodik ész nélkül. Nem számít, hogy valakit elüthet. Ennyire vigyáznak ezek az emberek egymásra.
Másnap canda-ba mentünk. Csak hogy tovább nőjjön a hazám iránti szeretet... Vásárlás közben nagy kiabálás, anyázás. Nézem, hogy három szekrény kísér hátra egy cigányasszonyt, aki a babakocsiba dugdosta az ellopandó cuccokat. Közben hangosan anyázta az őröket, hogy ő nem lopott, mert ő megengedheti magának ezeket a dolgokat.

Hogy teljes legyen a magyar feeling... BKV-val mentünk a Keletibe, mert a vonat lett kiválasztva erre a hétvégére, hogy kipróbáljuk azt is. A heringfeeling még hagyján. De mikor a Keletihez értem, megint láttam jó kis hungarikumot. A keleti nagy főbejáratánál, ahol percenként több száz ember megy el állt egy szutykos cigányasszony. Ugye ez még nem teljesen hungarikum, hiszen az EU romániai bővítése után ezek már Bécsben is megjelentek. Szóval a főhősnőnk nem zavartatja magát, hanem nekiáll ott a bejáratnál, a fal mellett, fényes nappal, a tömegben WC-zni. No comment.


Megy a gőzös...

A peronon meglepődve láttam a beléptető kapukat. Szerencsére a jegyen két személy volt, így nem volt a belépésnél probléma. Frigyes csak Győrben száll fel. A vonat igazi nemzetközi volt, Szerbiából ment Zürichbe, de egyes kocsik csak Bécsig mentek. Igazi hungarikum volt a kallernő is. Kérdeztem tőle valamit szépen, erre foghegyről félértelmes ork válaszban közölte velem azt az információt, amit már én is tudtam. Már meg sem lepődtem ezen.


A vonaton egy négyes helyen ültem le. Velem szemben valami csaj ült, aki egész Bécsig telefonhívásokat kapott a faszijától. Ebből megtudhattuk, hogy ideges, hogy ki kell utaznia Svájcba mert utolsó pillanatban szóltak neki. A másik boxban valami félcigány csajszi ült a havernőjével. Ők igazán szimpatikus, vonatról lerugdosandó egyének voltak. Egyrészt 20 centiről olvasták a storyt - ez persze még nem bűn - másrészt viszont minden megnyílvánulásuk paraszt jellegű volt. Például volt egy nő, akinek csörgött a mobilja. Erre kiröhögték, hogy milyen szar a csengőhangja. Aztán valami csákót röhögtek ki, mert németül? beszélt. Ezt nem teljesen értettem. Bécsben meg sipákoltak, hogy most hol vannak és hogy nem szeretnek kimenni külföldre, mert nem ismernek senkit és nem értik a nyelvet. Szóval ilyen érdekes emberekkel telt az időm. Győrben megjött Frigyes, aki egy hatalmas nagy bőröndöt húzott maga után. Bécsig ülve utaztunk, majd amikor felcsatolták a hálókocsit, elmentünk megkeresni. Szerencsére a vonat leghátsó kocsijában volt, ezért végig kellett mászni vagy hat-hét kocsit. Igazán izgalmas volt nézni, ahogy Frigyes a hatalmas kamionjával végigmegy a kocsikon. A bőröndön kívül senki nem fért el a folyosókon. Vicces volt.


Megtaláltuk a hálófülkét, ami két személyes és kb. 3-4 nm nagyságú volt. Ha betettük a bőröndöket akkor már csak az ágyon fértünk el. A felszereléshez tartozott két ágy, egy mosdó, ami ugyanakkor asztalként is funkcionált. Volt benne ásványvíz, alma, meg reggeli. Beköltözés után jött a kocsihoz tartozó pincérlány. Jegyellenőrzés után megkérdezte hogy a listából milyen reggelit szeretnénk. Kb. 20 féle dologból kellett választani. Fél ötre kértük a reggelit. Az ágy annyira kicsi volt, hogy alváson kívül másra nem is gondolhattunk, pedig dolgozni akartam még.


Az ágyak kényelmesek voltak, de alvás kezdetekor erős tengeribetegség tört rám. Ennek ellenére gyorsan elaludtam és nagyon jót aludtam. Persze párszor felébredtem, de összességében véve nagyon jó volt. Hat óra alvás után jött a reggeli. Finom szendvics volt a reggeli narancslével. A vonat is szinte percre pontosan érkezett Buchsba. Leszállva az állomáson láttunk vagy 7-8 katonát gépfegyverekkel, akik a vonatra - és szerencsére nem ránk - vártak. Odakint esett, viszont a hotel jó közel volt.


Megtaláltuk a kulcsokat is a recepción - vajon nálunk hol lehetne éjjel nyitva hagyni egy hotelt, hogy a kulcsok a pulton vannak?? - és a szobát is hamarosan.
A szoba annyira nem volt jó. Tényleg két szobája van, és a fürdője is jó, de a szobák egymásból nyílnak. A konnektorok és a net elrendezése sem annyira szuper. A net egy kábelmodem lett, ami 4000-400-s sebességet biztosít napi 8 frankért. Ideiglenesen megfelel.

Nincsenek megjegyzések: