Csütörtök reggel továbbra is a szervert próbáltam életre lőni Marcoval. Semmi értelmes eredménye nem volt, egyszerűen nem tudtam belépni az adminba. Pedig a jelszó és a felhasználó is jó volt. Mindenféle marhaságot kipróbáltunk, de nem vezetett eredményre.
Hogy a gondjaim tovább nőjjenek fél tizenegytől skype konferenciám volt a csapat másik két tagjával, akik valahol angliában voltak. Hidegzuhanyként ért a felismerés, hogy nem értem, amit beszélnek. De durván. Iszonyatosan koncentráltam, de így is maximum 60%-át értettem Andy beszédének. Steve-ét meg talán ha 40%-ban. És ez így ment két órán keresztül. Átbeszéltük a megoldandó feladatokat, de nem volt egyszerű. Nagyon örültem, mikor vége lett, csupán azon gondolkoztam még egy ideig, hogy fogok ezekkel az emberekkel beszélni, ha majd itt lesznek élőben.
Marco felvetette a szerver újratelepítésének gondolatát, ami kb. egész napomat elvette volna. Andy mondta, hogy nézzem meg a logokat. Ez utóbbi segített, mert találtam egy exceptiont, ami elég ismerős volt. Alex megerősített benne, hogy ez akkor van, mikor különböző verzió fordul elő ugyanabból az osztályból és a classLoader összeveszik önmagával, melyiket használja. Kis keresés után kidobtam a megfelelőnek ítélt jart a rendszerből és egyből megjavult. A tapasztalataimat megosztottam a többiekkel és nagy Jar-írtásba kezdtem. Az eredetileg 55 jart számláló könyvtárban 29 fájl maradt.
Ennek a jó kis szopodának az volt az oka, hogy mindenkinél más és más verziójú patchek voltak fent. Így van akinél megváltozott az egyik osztály, a másiknál nem. Van ahol volt egy plusz jar, van ahol nem. Ezért a minden mindegy alapon betették az összes jart az alkalmazásba. Ezt meg néhány magasabb szintű szerver nem szerette.
Mivel munkatársak kevesellték a városról a képeket, csináltam párat. Igazi, nyugis kisvárosi hangulat, mint például Kőszeg. Szép, rendezett házak, nincs szemét, grafiti. Élhető hely.
Migrosban Lósültet ettem. Ízre kicsit eltért a marhától, talán édesebbnek mondhatnám. Valahogyan a svájciak nagyon jól meg tudják csinálni a steaket. Görögben sok steak rágós, munkás étel volt. Itt valami csodapácban áztatják, aminek hatására a marha, a disznó és a ló is omlós lesz, mint a csirke. Ami érdekessé teszi még az étkezést, az a saláták és sütemények széles választéka.
Munka után Alex-szal elmentünk dél felé, mert délután látott pár szép helyet. Elment megnézni, hogy a közeli repülőtéren leszállhatna-e. Sajnos nem használhatjuk, mert nincsen vámhivatal és mi biztos csempésznénk külföldről. :) Tehát ez a reptér kilőve.
Találtunk a harmadik faluban egy kis kocsmát. Kocsma alatt egyáltalán nem azokat a talponállókat és alkoholista gyárakat kell érteni, ami hazánkban van. Az itteni kis kocsma legjobb megfelelője a szerepjátékból elképzelt fogadóval egyenértékű. Minden fogadóban lehet enni házi specialitást, és mondjuk olyan 10 ételből álló étlapjuk van. A bútorzat régi volt, de nagyon jó állapotban lévő. Igazi feelinget adott a helynek. Beszéltük is, hogy Magyarországon már régen összetörték volna, vagy lecserélték volna újabbra ezeket a székeket, asztalokat. Pedig ez adta meg a hely hangulatát.
Ami még nagyon tetszett, hogy összeültek a helyi lakosok - itt nem a lepukkant alkeszokra kell gondolni, hanem jólszituált 50 feletti emberekre - kártyázni. Ilyen hosszú fapadok mellett, kezükben egy-egy sörrel. Ez nekem annyira németnek tünt. De jó volt nézni, csak képet nem csináltam róluk, mert sokan nem szeretik, ha fényképezik őket. Nem akartam bunkó lenni, vagy bonyodalmat belőle. Az viszont átfutott a fejemen, ha öreg leszek ez egy olyan dolog lenne, amit szívesen csinálnék. Csak nem hiszem, hogy a forrongó, durva, alkoholista kis országunkban bármikor erre lehetőség nyílhat.
És ez a látvány egyáltalán nem egyedi! Azóta jópár helyen láttam ilyet. Nálunk tényleg hiányoznak ezek a helyek, pedig lehet, lenne rá igény. Csak vigyázni is kellene rájuk!
Megkajáltunk és elindultunk visszafelé. Ahogy általában, mindig elment a nap egy jelentős része az evéssel, és relatíve későn értünk haza. Az uszodát nem próbáltuk ki, mert csak tízig volt nyitva. Helyette hazaskypeoltam és blogot írtam. Másnap megyünk haza, ez járt a fejemben. Egyenlőre olyan volt, mint egy kirándulás.
Hogy a gondjaim tovább nőjjenek fél tizenegytől skype konferenciám volt a csapat másik két tagjával, akik valahol angliában voltak. Hidegzuhanyként ért a felismerés, hogy nem értem, amit beszélnek. De durván. Iszonyatosan koncentráltam, de így is maximum 60%-át értettem Andy beszédének. Steve-ét meg talán ha 40%-ban. És ez így ment két órán keresztül. Átbeszéltük a megoldandó feladatokat, de nem volt egyszerű. Nagyon örültem, mikor vége lett, csupán azon gondolkoztam még egy ideig, hogy fogok ezekkel az emberekkel beszélni, ha majd itt lesznek élőben.
Marco felvetette a szerver újratelepítésének gondolatát, ami kb. egész napomat elvette volna. Andy mondta, hogy nézzem meg a logokat. Ez utóbbi segített, mert találtam egy exceptiont, ami elég ismerős volt. Alex megerősített benne, hogy ez akkor van, mikor különböző verzió fordul elő ugyanabból az osztályból és a classLoader összeveszik önmagával, melyiket használja. Kis keresés után kidobtam a megfelelőnek ítélt jart a rendszerből és egyből megjavult. A tapasztalataimat megosztottam a többiekkel és nagy Jar-írtásba kezdtem. Az eredetileg 55 jart számláló könyvtárban 29 fájl maradt.
Ennek a jó kis szopodának az volt az oka, hogy mindenkinél más és más verziójú patchek voltak fent. Így van akinél megváltozott az egyik osztály, a másiknál nem. Van ahol volt egy plusz jar, van ahol nem. Ezért a minden mindegy alapon betették az összes jart az alkalmazásba. Ezt meg néhány magasabb szintű szerver nem szerette.
Mivel munkatársak kevesellték a városról a képeket, csináltam párat. Igazi, nyugis kisvárosi hangulat, mint például Kőszeg. Szép, rendezett házak, nincs szemét, grafiti. Élhető hely.
Migrosban Lósültet ettem. Ízre kicsit eltért a marhától, talán édesebbnek mondhatnám. Valahogyan a svájciak nagyon jól meg tudják csinálni a steaket. Görögben sok steak rágós, munkás étel volt. Itt valami csodapácban áztatják, aminek hatására a marha, a disznó és a ló is omlós lesz, mint a csirke. Ami érdekessé teszi még az étkezést, az a saláták és sütemények széles választéka.
Munka után Alex-szal elmentünk dél felé, mert délután látott pár szép helyet. Elment megnézni, hogy a közeli repülőtéren leszállhatna-e. Sajnos nem használhatjuk, mert nincsen vámhivatal és mi biztos csempésznénk külföldről. :) Tehát ez a reptér kilőve.
Találtunk a harmadik faluban egy kis kocsmát. Kocsma alatt egyáltalán nem azokat a talponállókat és alkoholista gyárakat kell érteni, ami hazánkban van. Az itteni kis kocsma legjobb megfelelője a szerepjátékból elképzelt fogadóval egyenértékű. Minden fogadóban lehet enni házi specialitást, és mondjuk olyan 10 ételből álló étlapjuk van. A bútorzat régi volt, de nagyon jó állapotban lévő. Igazi feelinget adott a helynek. Beszéltük is, hogy Magyarországon már régen összetörték volna, vagy lecserélték volna újabbra ezeket a székeket, asztalokat. Pedig ez adta meg a hely hangulatát.
Ami még nagyon tetszett, hogy összeültek a helyi lakosok - itt nem a lepukkant alkeszokra kell gondolni, hanem jólszituált 50 feletti emberekre - kártyázni. Ilyen hosszú fapadok mellett, kezükben egy-egy sörrel. Ez nekem annyira németnek tünt. De jó volt nézni, csak képet nem csináltam róluk, mert sokan nem szeretik, ha fényképezik őket. Nem akartam bunkó lenni, vagy bonyodalmat belőle. Az viszont átfutott a fejemen, ha öreg leszek ez egy olyan dolog lenne, amit szívesen csinálnék. Csak nem hiszem, hogy a forrongó, durva, alkoholista kis országunkban bármikor erre lehetőség nyílhat.
És ez a látvány egyáltalán nem egyedi! Azóta jópár helyen láttam ilyet. Nálunk tényleg hiányoznak ezek a helyek, pedig lehet, lenne rá igény. Csak vigyázni is kellene rájuk!
Megkajáltunk és elindultunk visszafelé. Ahogy általában, mindig elment a nap egy jelentős része az evéssel, és relatíve későn értünk haza. Az uszodát nem próbáltuk ki, mert csak tízig volt nyitva. Helyette hazaskypeoltam és blogot írtam. Másnap megyünk haza, ez járt a fejemben. Egyenlőre olyan volt, mint egy kirándulás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése