Néha busszal vittek a gépekhez FerihegyenFelszállás
Tavalyelőtt voltam Khölnben és Brémában az osnabrücki állásinterjú kapcsán. Az már jóval élénkebben él bennem. Svájcba mindenféle módon mentem: kocsival, vonattal, repülőbel, kisgéppel. Csak a buszozást hagytam ki - nem biztos, hogy sajnálni kellene.
Felhők felett
737-s szárnya. Éppen a vészkijáratnál ülök.Budapest felülnézetből
Budapest felülnézetből 2
Focker 70Három féle repülővel utaztam utazásaim során Zürich és Budapest között. Kezdetben volt a focker 70-s, ami egy 72 fős kisebb fajta gép. Kicsit fapados, kicsit döcög, de okés. Budapesten ez általában azt jelentette, hogy beállt a gép a kapuhoz, átmentél a folyosón, be a gépbe. Néha busszal vittek a géphez amely nem állt be a folyosóhoz.
Néha a felhők nagyon szépen néztek ki
Alpok felett
Zürichben ezzel nem volt gond, a gépek mindig az E terminálról mentek, alagúton keresztül.
Szerettem az E terminált. Nagy volt, és tágas. Mindenhol üveg, székek, rendezettség. Belmagassága is meg volt vagy hat méter, szóval elég szabadon éreztem magam benne. Nem úgy, mint a magyar terminálban a 2,5-s magasságú plafonokkal. Bár lehet, megvan az három is. Mikor várakozni kellett a gépre, mindig el tudtam ütni az időmet. Volt hogy elkutyagoltam a terminál akkor bezárt részeire és onnan próbáltam képeket csinálni az épület méretéről. Sajnos ezek nem sikerültek túl jól.
Keresztül a felhőn
A jegyek általában 70.000 Ft körül voltak. Neten vettem őket, oda-vissza útra. Általában szombaton vettem meg a hétfő-pénteki jegyeket.
Egyik alkalommal a szokásos 70.000 Ft helyett 160.000 Ft lett az ár. Megnéztem és a hétfői jegy a szokásos 20.000 helyett 8x.000 Ft volt. Lehet, hogy betelt a gép? Hétfőn a reptéren volt egy kis galiba: lerobban a focker, amivel menni szoktunk. Beállítottak egy másikat, ami szintén meghibásodott. Törölték a román járatot is és kaptunk egy 737-st, a maga 172s létszámával. Elég komoly méretű gép volt, de még ez is eltörpült a Zürichben látott óriásgépek mellett.
Felhők felett
Néha a felhők nagyon szépen néztek ki
Alpok felettZürichben ezzel nem volt gond, a gépek mindig az E terminálról mentek, alagúton keresztül.
Szerettem az E terminált. Nagy volt, és tágas. Mindenhol üveg, székek, rendezettség. Belmagassága is meg volt vagy hat méter, szóval elég szabadon éreztem magam benne. Nem úgy, mint a magyar terminálban a 2,5-s magasságú plafonokkal. Bár lehet, megvan az három is. Mikor várakozni kellett a gépre, mindig el tudtam ütni az időmet. Volt hogy elkutyagoltam a terminál akkor bezárt részeire és onnan próbáltam képeket csinálni az épület méretéről. Sajnos ezek nem sikerültek túl jól.
Keresztül a felhőn
A jegyek általában 70.000 Ft körül voltak. Neten vettem őket, oda-vissza útra. Általában szombaton vettem meg a hétfő-pénteki jegyeket.
Egyik alkalommal a szokásos 70.000 Ft helyett 160.000 Ft lett az ár. Megnéztem és a hétfői jegy a szokásos 20.000 helyett 8x.000 Ft volt. Lehet, hogy betelt a gép? Hétfőn a reptéren volt egy kis galiba: lerobban a focker, amivel menni szoktunk. Beállítottak egy másikat, ami szintén meghibásodott. Törölték a román járatot is és kaptunk egy 737-st, a maga 172s létszámával. Elég komoly méretű gép volt, de még ez is eltörpült a Zürichben látott óriásgépek mellett.
Felhők felett
Mivel ilyen drasztikusan megnőtt a hely, ezért szinte mindenki ablaknál ült. Kényelmes és tágas gép volt, az egyik legjobb repülés. Ráadásul valamiért jóval nagyott ívben fordult mint a fockerek szoktak. Elrepültünk lakóhelyem felett. Kis túlzással láttam a házunkat, valamint a tavat, ahol régen horgászni szoktam. A Balaton is látszódott rendesen. Egész jó képek születtek és nagyon szép napsütéses idő volt.
Boieng 737-s dokkolva
Aztán persze a Malévet is elérte a leépítés-válság szele. Beszerezték a jó kis francia bombargyiőőő q400-s turbólégcsavaros kávédarálót. Volt egy tonna riport a híradóban hogy demarha jó és de rohadt költséghatékony. Hát az. Csak nem az utasoknak.
Az egyik alkalommal éppen bezsilipelek Zürichben a checkin utáni első ellenőrzési ponton, venném az utamat az E terminálhoz a sky metrón keresztül. De mivel óvatos vagyok, ezért megnézem már, hogy nem változott-e meg az indulás. De megváltozott, B09-s kapu. Szuper. Elblatyogok a B terminálig, átesek a bombavizsgálaton. Legalább az gyorsabban ment. Aztán lemegyek a B 09-s kapuhoz.
Az E terminálhoz képes egy lyuk volt ez a csoda. Kicsi, egy darab bolt, tíz kapu, egy kajálda és egy budi. Ez volt az összes felszereltség. A kilátás nulla. Innen indult visszafele a gépem. Már akkor gyanús volt, mikor erre a terminálra küldtek. Majd méggyanúsabb lett, hogy fél órát késett a beszállítás. Aztán jött a jól ismert reptéri busz és mentünk szépen bele a fagyos éjszakába, kerestük a gépet. Rajtam persze egy pulóver, mert a kabát a bőröndben feladva.
Boieng 737s felszállás közben
Szerencsésen megtaláltuk és hát a Q400-as volt. Nagyon alacsony volt, még lépcsőt sem kellett hozzáigazítani, csak lenyitni az ajtót. Benne sem volt nagy hely, viszont volt vagy 5 utaskisérő. De minek? Majd beindították a hajtóműveket és azonnal visszasírtam a jó örek fuckert.. Hangosabb volt, rezgett mint az állat, kisebb volt a hely, nem repült elég magasan, ezért jóval lassabb is ment, mint a többi. A Malév az utasok idejéből spórolt magának pénzt. Emberenként 30-45 percet, 72 emberre levetítve. A repülőn sem éreztem magam biztonságban egyik utazás alatt sem.
Később ez a gép maradt beállítva a Zürich-Budapest járatra. Nagyon örültem neki. Ahogy hallgattam az utasok beszélgetését, ők sem zárták a szívükbe ezt a csodát. Plusz az állandó késés miatt mindig aggodalmaskodnom kellett, hogy vajon elérem-e a vonatot Zürichben, vagy csak egy-két óra késéssel tudok megérkezni hétfőn.
Térkép e táj...
Valahogy a Malévval a gyökereinél van baj. Úgy, mint az országgal. Annyira látszik a színvonalbeli különbség, ha nyugat felé utazunk, hogy csak na. Hazatéréskor mindig ilyen apró kis lepukkant kelet-európai repterecskét láttam, ahol az alkalmazottak nem udvariasak, nem előzékenyek, kosz van és kupi. Elég sok security-check-en átmentem, több reptéren is, de a kellemetlen élmények mindig idehaza értek. Beszólások, pofavágások, kedvetlen arckifejezések. Zürichben poénkodnak átvizsgálás közben, együtt tudsz mosolyogni a dolgozóval. (Egyszer ugye fennakadtam egy papírvágó ollóval az ellenőrzésen. Jót mosolyogtunk a szitun, mikor tisztázódott a dolog. Idehaza meg rámordít a csákó, hogy ne vigyem el a dobozt a másik asztalig, mert neki kell majd visszahoznia... Nem mintha nem azért lenne ott...)
Felhők felett 2
Valahogy a tisztaság sem fogott meg. Nem biztos hogy a szarpapíron és a szemétes kukák számán-ürítésén annyit lehet spórolni, hogy megérje. Vagy legjobb példája a működésnek a csomagkiadás. Zürichben, ami egy brutál nagy reptér - az E terminálban elfér Ferihegy 2 legalább háromszor - mire odaértünk a csomagkiadáshoz vagy ott voltak a csomagok, vagy éppen jöttek ki.
Ferihegyen - esti érkezés, alig van gép és utas - kijössz az útlevél ellenőrzésről, elmész WC-re, szépen lassan elsétálsz a csomagszalagig. Vársz. Vársz... negyed óra múlva elindul a szalag. De minek? Hiszen további 10-15 percig nem jön rajta semmi. Miért kell elindítani? És máris eltöltöttél fél órát hajnalban a reptéren. Az sem ritka, hogy ki van írva valahova hogy Zürich, és közben kettővel arrébb lévő szalagra jönnek a csomagok. A csomagkiadó környéke tiszta szemét. Sokból tartana összetakarítani?
Hát nem ronda a q400?
Kaja a repcsin. Nah, hát az vicces volt. Kezdetben vala a szendvics, meg szabadon választott üdítők, bor, tea és kávé. Nem is volt ezzel baj, bőven elég reggelire egy másfél órás útra. A következő fázis az volt, hogy kaptunk egy puszedlit becsomagolva, frissítő kendőt és két dl. narancslevet. Aztán utána alkalomkor kaptunk 10 dkg sós perecet, frissítőkendőt és narancslevet. Szánalmas, na. Egyrészt nem tudom, mennyi lehet ennek a beszerzése, de messze több, mint az értéke. Másrészt ha már ezen akarnak spórolni - ami önmagában is vicces a 15 percig működtetett szállítószalagok tükrében - akkor ne adjanak kaját, csak egy üdítőt. Frissítő kendő sem kell. Minek? De hogy odatesznek 6 db perecet, az már fáj. Le kellett volna fényképeznem őket, hogy szemléltessem a fejlődést.
Így száll fel...
Aztán jött a Malév sztrájk. December 6-8 között itthon voltam. Nyolcadika hétfő volt, és nemzeti ünnep Liechtensteinben, így az a környék is tartotta, ahol voltunk. Kapóra jött, mert már nagyon fájt a fogam és egy svájci fogorvost nem szívesen fizettem volna ki. Szerencsére csak fogkő volt és begyulladt tőle az ínyem. De ez egy másik történet.
Szóval itthon vagyok azon a hétvégén, mikor is mondják szombaton a tvben, meg a net is tele van vele: keddtől határozatlan idejű sztrájk Ferihegyen. Marhajó. Jegy megvéve, mennék vissza rendesen. Hívom Malévot, hogy mi a fax van, kb. foglalt állandóan. Aztán valahogyan vasárnap este elérem őket. Nem tudnak semmit, még nem biztos, még kiderül, érdeklődjek másnap.
És így szállnak fel rá
Másnap Frigyesék mentek vissza kocsival, de én nem akartam este utazni, ezért fontos volt megtudnom, hogy most mi van. Végül hétfő este ötkor azt az információt kaptam, hogy kedd reggel 10-ig minden repülő fel fog szállni. Az külön köcsögség volt a médiától, hogy erről nagy kuss volt. Csak a sztrájk a szenzáció, hogy éppen még nincs, az nem. Az utas meg le van szarva...
Aztán csak lett sztrájk, de mi akkor már kint voltunk. Éppen másnap kezdték el a rinyapartit a reptéren. Hittük, hogy ez nem fogja érinteni a 19-ei hazautazásunkat. Hiszen addig még két hét van, csak megegyeznek majd egymás között. Persze tévedtünk.
Az utolsó hazaút sem volt egyszerű és sima.
Figyes kicsit késve - mindig kicsit késett - meg akarta venni a jegyét. Az jött ki, hogy ha oda vissza veszi, akkor 480 frank, ha csak haza, akkor 600 frank. A Malévnál is van árképzés rendesen...
Felhők felett 3
Én - tapasztalt kollégista - már előre rákészültem a hazaköltözésre. Mióta tudtam, hogy vége, szépen lassan, fokozatosan elkezdtem hazacuccolni a dolgaimat. Így végül elég jól elpakoltam a közepes böröndömben, bár nem volt kényelmes cipelni.
Frigyes ellenben nem számolt ezzel, és meglepődve tapasztalta, hogy a nagy batár böröndjébe nem fér bele a cucca. Nagyon sok kajája megmaradt, kekszek, joghurtok stb. amiket ki kellett dobnia, mert nem tudha hova tenni. Aztán végül nagyjából összepakolt és elindultunk. Elég mókásan nézett ki a táskájával, és néha igen nehéz volt vele közlekedni. Pl. a vonatra fel- és leszállás élmény volt, és nem csak nekünk.
Készül a Zürich-Airport a karácsonyra
A checkinnél jött a feketeleves. Az én táskám 24 kiló volt. 23 kilóig lehet felvinni bőröndöt ingyé. Aztán kilónként 10 frankért lehet, egészen 34 kilóig. A felett nem lehet csomag. Frigyes bőröndje 36 kiló volt. Persze tele felesleges és haszontalan dolgokkal. Pl. kihozott egy nagy alap java könyvet, hogy majd olvasgatja szabadidejében. Az legalább másfél kiló volt. Szóval nem volt mit tenni, elmentünk a checkin hátsó, kevésbé forgalmas részébe és nekiálltunk kukázni. A táskákból ki a haszontalan, vagy kevésbé értékes dolgokat. Kb. fél órás ténykedés után sikerült nagy átcsoportosítások árán a bőröndöt 23 kilóra csökkenteni, bár a hátizsákok - kézipoggyászok mérete - eléggé megnőtt. Nagyon sok kaja, stb. lett kidobva, de hát nem érték meg a kilónkénti 10 frankot.
Óriásdísz közelről
Persze miért ne, bombargyiő van megint. Csodás. Elkúszunk a B-be, indulási idő 20:05. A kiírt. Kb. 10 perccel előtte jön a hír, hogy a gép a sztrájk miatt másfél órát késik. Szuper. Szerencsére felfedeztem a konnektorokat az épületben és így le tudtam ülni Rome - Barbarian Invasion-t játszani. Persze a másfél órás késésből több mint két óra lett és valamikor 10 után kezdtek kiszállítani bennünket a géphez. Ferihegyre éjfél előtt érkeztünk, de még fél egykor a csomagokra vártunk. Szóval a Malév eléggé egy alázó egy élmény volt.
Boieng 737-s dokkolvaAz egyik alkalommal éppen bezsilipelek Zürichben a checkin utáni első ellenőrzési ponton, venném az utamat az E terminálhoz a sky metrón keresztül. De mivel óvatos vagyok, ezért megnézem már, hogy nem változott-e meg az indulás. De megváltozott, B09-s kapu. Szuper. Elblatyogok a B terminálig, átesek a bombavizsgálaton. Legalább az gyorsabban ment. Aztán lemegyek a B 09-s kapuhoz.
Az E terminálhoz képes egy lyuk volt ez a csoda. Kicsi, egy darab bolt, tíz kapu, egy kajálda és egy budi. Ez volt az összes felszereltség. A kilátás nulla. Innen indult visszafele a gépem. Már akkor gyanús volt, mikor erre a terminálra küldtek. Majd méggyanúsabb lett, hogy fél órát késett a beszállítás. Aztán jött a jól ismert reptéri busz és mentünk szépen bele a fagyos éjszakába, kerestük a gépet. Rajtam persze egy pulóver, mert a kabát a bőröndben feladva.
Boieng 737s felszállás közbenSzerencsésen megtaláltuk és hát a Q400-as volt. Nagyon alacsony volt, még lépcsőt sem kellett hozzáigazítani, csak lenyitni az ajtót. Benne sem volt nagy hely, viszont volt vagy 5 utaskisérő. De minek? Majd beindították a hajtóműveket és azonnal visszasírtam a jó örek fuckert.. Hangosabb volt, rezgett mint az állat, kisebb volt a hely, nem repült elég magasan, ezért jóval lassabb is ment, mint a többi. A Malév az utasok idejéből spórolt magának pénzt. Emberenként 30-45 percet, 72 emberre levetítve. A repülőn sem éreztem magam biztonságban egyik utazás alatt sem.
Később ez a gép maradt beállítva a Zürich-Budapest járatra. Nagyon örültem neki. Ahogy hallgattam az utasok beszélgetését, ők sem zárták a szívükbe ezt a csodát. Plusz az állandó késés miatt mindig aggodalmaskodnom kellett, hogy vajon elérem-e a vonatot Zürichben, vagy csak egy-két óra késéssel tudok megérkezni hétfőn.
Térkép e táj...Felhők felett 2
Ferihegyen - esti érkezés, alig van gép és utas - kijössz az útlevél ellenőrzésről, elmész WC-re, szépen lassan elsétálsz a csomagszalagig. Vársz. Vársz... negyed óra múlva elindul a szalag. De minek? Hiszen további 10-15 percig nem jön rajta semmi. Miért kell elindítani? És máris eltöltöttél fél órát hajnalban a reptéren. Az sem ritka, hogy ki van írva valahova hogy Zürich, és közben kettővel arrébb lévő szalagra jönnek a csomagok. A csomagkiadó környéke tiszta szemét. Sokból tartana összetakarítani?
Hát nem ronda a q400?Kaja a repcsin. Nah, hát az vicces volt. Kezdetben vala a szendvics, meg szabadon választott üdítők, bor, tea és kávé. Nem is volt ezzel baj, bőven elég reggelire egy másfél órás útra. A következő fázis az volt, hogy kaptunk egy puszedlit becsomagolva, frissítő kendőt és két dl. narancslevet. Aztán utána alkalomkor kaptunk 10 dkg sós perecet, frissítőkendőt és narancslevet. Szánalmas, na. Egyrészt nem tudom, mennyi lehet ennek a beszerzése, de messze több, mint az értéke. Másrészt ha már ezen akarnak spórolni - ami önmagában is vicces a 15 percig működtetett szállítószalagok tükrében - akkor ne adjanak kaját, csak egy üdítőt. Frissítő kendő sem kell. Minek? De hogy odatesznek 6 db perecet, az már fáj. Le kellett volna fényképeznem őket, hogy szemléltessem a fejlődést.
Így száll fel...Aztán jött a Malév sztrájk. December 6-8 között itthon voltam. Nyolcadika hétfő volt, és nemzeti ünnep Liechtensteinben, így az a környék is tartotta, ahol voltunk. Kapóra jött, mert már nagyon fájt a fogam és egy svájci fogorvost nem szívesen fizettem volna ki. Szerencsére csak fogkő volt és begyulladt tőle az ínyem. De ez egy másik történet.
Szóval itthon vagyok azon a hétvégén, mikor is mondják szombaton a tvben, meg a net is tele van vele: keddtől határozatlan idejű sztrájk Ferihegyen. Marhajó. Jegy megvéve, mennék vissza rendesen. Hívom Malévot, hogy mi a fax van, kb. foglalt állandóan. Aztán valahogyan vasárnap este elérem őket. Nem tudnak semmit, még nem biztos, még kiderül, érdeklődjek másnap.
És így szállnak fel ráMásnap Frigyesék mentek vissza kocsival, de én nem akartam este utazni, ezért fontos volt megtudnom, hogy most mi van. Végül hétfő este ötkor azt az információt kaptam, hogy kedd reggel 10-ig minden repülő fel fog szállni. Az külön köcsögség volt a médiától, hogy erről nagy kuss volt. Csak a sztrájk a szenzáció, hogy éppen még nincs, az nem. Az utas meg le van szarva...
Aztán csak lett sztrájk, de mi akkor már kint voltunk. Éppen másnap kezdték el a rinyapartit a reptéren. Hittük, hogy ez nem fogja érinteni a 19-ei hazautazásunkat. Hiszen addig még két hét van, csak megegyeznek majd egymás között. Persze tévedtünk.
Az utolsó hazaút sem volt egyszerű és sima.
Figyes kicsit késve - mindig kicsit késett - meg akarta venni a jegyét. Az jött ki, hogy ha oda vissza veszi, akkor 480 frank, ha csak haza, akkor 600 frank. A Malévnál is van árképzés rendesen...
Felhők felett 3
Frigyes ellenben nem számolt ezzel, és meglepődve tapasztalta, hogy a nagy batár böröndjébe nem fér bele a cucca. Nagyon sok kajája megmaradt, kekszek, joghurtok stb. amiket ki kellett dobnia, mert nem tudha hova tenni. Aztán végül nagyjából összepakolt és elindultunk. Elég mókásan nézett ki a táskájával, és néha igen nehéz volt vele közlekedni. Pl. a vonatra fel- és leszállás élmény volt, és nem csak nekünk.
Készül a Zürich-Airport a karácsonyra
Óriásdísz közelrőlPersze miért ne, bombargyiő van megint. Csodás. Elkúszunk a B-be, indulási idő 20:05. A kiírt. Kb. 10 perccel előtte jön a hír, hogy a gép a sztrájk miatt másfél órát késik. Szuper. Szerencsére felfedeztem a konnektorokat az épületben és így le tudtam ülni Rome - Barbarian Invasion-t játszani. Persze a másfél órás késésből több mint két óra lett és valamikor 10 után kezdtek kiszállítani bennünket a géphez. Ferihegyre éjfél előtt érkeztünk, de még fél egykor a csomagokra vártunk. Szóval a Malév eléggé egy alázó egy élmény volt.
