Szombaton reggel 11 után keltünk. Körbenéztünk a városban, hogy talán a cici hotelben lesz szállás. Ez azért lenne jó, mert ha ott laksz a konditerem ingyenes. Mondjuk annyira nem tetszett a hely, de szoba sem volt benne. Utána elmentünk ettünk egy török kebabot. Háááát nem ízlett. Nem tudom hogy csinálják, de iszonyat messze van a görög gyrosztól. Nem hiszem, hogy rászokunk. Visszaértünk a hotelba és átköltöztünk a másik szobába, két különállóba. Ezek a szobák már jobb elrendezésűek bútorzat és konnektoraljat tekintetében.
Ami viszont mindig megnevettet, az a hotelekben a minibár. Legtöbb esetben valami marhadrágán adnak belőle italt. Most ebben a szobában nem volt neki elég hely, és nincsen minibár. De természetesen nem hiányozhat eme hasznos funkció ebből a szobából sem. Az asztalon egy fél literes ásványvíz van, rajta 4 frank. Igyak ásványvizet 4 frankért, mikor a csapvíz is iható és jóízű. Ráadásul ha nagyon ásványvizet akarok inni, 6 frankért is vehetek vizet az étteremben, és azt legalább fizeti a cég. :)
Negyed egykor találkoztunk Lajossal, aki a régi egyetemi ismerősöm. Elmentünk vele a Walenseehez, Walenstadtba. Nagyon szép nagy tó. Igazi svájci fíling. Átlátszó kék víz, hatalmas hegyek, köves part. Persze tisztaság mindenhol. Bár mondjuk a séta közben találtunk három eldobott szemetet. :) A fű gyönyörű zöld, a hegyek ormai a felhőkbe vesztek. A tó körül sétány és bicajosút van.
Az utat füves-fás mezők szegélyezik. Ezeken a mezőkön tűzrakó helyek és játékok vannak, ahol a svájciak családostól pihennek. Vannak ilyen kis fából tákolt épületszerűségek, amelyekben száraz tűzifát tárolnak éppen az ilyen sütögetésekhez.
Ezekben a tavakban fürdeni is szoktak, de csak nagy melegben, mert igen hidegek. Most csak kutyusok fürödtek benne.
Persze nálunk egy ilyen park nem működhetne rendesen. Hiszen a pihenőhelyeket szétvernék, a fát ellopnák, a partot teleszemetelnék csodálatos honfitársaink. Arról nem is beszélve, hogy honnan lenne ennyi pénze az államnak, hogy ilyen hülyeségekre költsön. Teljes mértékben szomorúsággal tölt el, látni azt, mi lehetne az országunkból, ha ilyen emberek élnének ott, mint Svájcban.
Svájci történetek
Svájciakról hallottunk pár érdekes történetet is. Nagyon szabálykövetőek. Pl. itt van a szelektív hulladékgyűjtés. Kérdezte a Lajos a főbérlőjét, hogy mi van, ha beleteszi a műanyag dobozt a másik fajtába, mire a főbérlő mondta: de hát azt nem szabad. Ugyanilyen náluk például a lopás. Bement a srác a BMW szalonba - mert most akar új kocsit venni - és érdeklődött, hogy milyen sebváltózárat és biztonsági dolgokat lehetne a kocsiba rakni. Teljesen megdöbbentek rajta, és nem értették mi az a sebváltózár.
A srác kollégái megdöbbenve hallgatták, hogy Magyarországon nem lehet laptopot hagyni a kocsiban. Svájcban a gps-ek ott vannak a kocsiban, sorban, megállás után is. Sőt, pl. a lakás bezárását sem veszik komolyan. Állítólag ez előző lakó elment két hétre nyaralni Spanyolba, és nem zárta be a lakás ajtaját, hogy a szomszéd be tudjon menni meglocsolni a növényeket. És a házban csak a lépcsőház ajtaja volt zárva. Van még hova fejlődnünk.
Azt is megkérdezte a kollégáktól, hogy miért nem tankolnak fűtőolajat a kocsiba. A válasz nemes egyszerűséggel: mert nem szabad!
Másik érdekes történet, beszélgettek az EUról és hogy mi változott az új országok belépése óta. És mesélte az egyik osztrák kolléga, hogy mióta a Románok beléptek, Bécs belvárosa megtelt román koldusokkal. És mikor a rendőr odamegy hozzájuk, akkor csak meglobogtatják az eu-s útlevelet és nem tehetnek velük semmit. Mire a Lajos beszólt, hogy: -Ki szavazta meg a románok felvételét? Én ugyan nem.. Mire a kollégák közül valaki: -Ki szavazta megy a magyarok felvételét? Én ugyan nem...
Tanulságos kis történet. Mi a különbség egy magyar ember szemében a portugálok és spanyolok között? Nekem semmi. Gondololom másnak sem. Valami ilyen lehet az ő szemükben ez a magyar-román dolog. Mindkettő keleteurópa. Nem is értem ezt az eus szart. Egyáltalán minek kell ez valakinek? Ne mondja senki, hogy az euban el fognak tünni a különbségek mondjuk egy magyar-angol, vagy román spanyol ember között. Lehetetlen.
Érdekesség, hogy Svájcban a minimálbér 2600 frank, 400.000 Ft. Ebből még épp meg lehet élni, de akkor már szűkösen. Pl. egy másfél szobás lakás bérlete 500 frank körül van. A többi elmegy az élhetésre. Viszont állítólag nincsenek akkora nagy különbségek a bérek között, mint nálunk, mert nem szeretnének bérfeszültségekkel foglalkozni. Ezért egy orvos mondjuk keres 800.000-t, amiből kényelmesen megél. Azért is él meg kényelmesen, mert például 7% az áfa. A Lajos által vásárolni kívánt BMV újonnan, alkatrészenként összeválogatva 47.000 Frank. Ki lehet számolni, hogy mennyi is ez az összeg.
A TB itt úgy van, hogy te választod ki, melyik csomagba szeretnél kerülni. Több fajta csomag van. ezek a csomagok azt jelentik, hogy vannak bizonyos értékhatárok, amely alatt vállalod, hogy te állod az orvosi költségeidet. Pl. egy 300.000 Ft-os csomag azt jelenti, hogy eddig az összegig te állod az összes költségedet, ami orvoslással kapcsolatban felmerül. Ez felett fizeti az állam. Viszont ha mondjuk egy alacsonyabb csomagot választasz, akkor már 100.000 Ft felett fizeti az állam. A trükk az, hogy ettől a csomagtól függ, hogy mennyit vonnak le a fizudból tbre. Értelemszerűen, minél drágább csomagot választasz, annál kisebb a levonás. De ennek köszönhetően nem is futkároznak az emberek migrénnel és vérnyomásméréssel az orvoshoz.
Hétvégi dolgozás. Vasárnap tilos dolgozni Svájcban. Mindenhol. Pl. ha bemennék a hivatalba dolgozni, és meglátná egy rendőr, hogy égnek a lámpák, bejönne az irodába és felelősségre vonna. Állítólag egyszer volt valami nagy válsághelyzet, mikor mindenképpen kellett dolgozni. Akkor a megyei főkapitányságtól kellett papírt hozni, hogy ők dolgozhatnak most vasárnap, és kitenni a bejárati ajtóra.
Autó, mint státuszimbólum. Svájcban ez már nem menő. Mindenkinek van elég pénze kocsira, ezért nem vágnak fel vele annyira, mint mondjuk hazánkfiai. Autóvásárlásnál inkább a praktikusság az, ami dominál. A vicces az, hogy a kelet-európaiak azok, akik inkább ilyen BMW és Audi jellegű dolgokkal villognak.
Ezekről és más hasonló dolgokról beszéltünk miközben a tó partján sétáltunk. Találtunk olyan kötélhintát is, amilyet még vízitúrán láttam 95-ben a Tiszán.
A parkolóhoz visszasétálva beültünk a közeli, tópartra néző étterembe. Itt bárányhúsit ettem krokettel, Frigyes hasonlót, Lajos meg valami halat.
Kaja után elmentünk a közeli bevásárlóközpontba (közben láttam egy jópofa Ferrarit is), ahol tényleg nagyon sokminden kapható volt. Érdekesség volt, hogy mikor mentünk be a parkolóházba nagy kolompolásra lettünk figyelmesek: egy rakás marha vonult az utcán, az autók között. Utoljára ilyet vidéken láttam, de ott nem volt ekkora forgalom.
A bevásárlóközpontban vettünk virslit, sört, és tortát. Érdekes az a gyakorlat, ami itt van. Szombaton délután minden bezár. Vasárnap nincsen nyitva semmi. Ezért az összes sütit, tortát stb. leárazzák zárás előtt három órával. Felére. 4,5 frankért vettünk egy közepes tortát, ami nem olyan rossz.
Hazafelé beugrottunk Liechtensteinbe is, felmentünk
Triesenbergbe azon az úton, amit már régebben kiszúrtam, mielőtt még Buchsba jöttünk volna, a googlemapson.
Innen nagyon szép kilátás nyílik a Rajna völgyre és Svájcra. Sajnos a magas páratartalom miatt a képeken kevésbé látszik a táj. Lefelé menet videóztam a kanyarokat.
Buchsban elmentünk Lajos lakásához, dumáltunk, kocsikról, programozásról meg úgy általános dolgokról. Megfőztük a virslit, beszélgettünk a hazaútról és úgy általában Svájcról. Ott voltunk este kilencig.
Az este folyamán próbáltam a Pokercs-nél eljátszani a grand final ticketemet. Az első hat helyet díjazták csupán a 127 indulós versenyen. Nagyon sokáig igen jól játszottam, mire átültettek egy másik asztalhoz. Itt minden lappal szívtam, amikor valaki szembejött nekem. A kritikus parti egy KK vs TT preflop allin volt - tudtam, hogy nincsen neki AA-ja - ahol persze a flop első lapja T volt. Utána már igazából mindegy volt, itt elment a zsetonjaim 80%-a. A kieső partiban AKval emeltem ugyanezen srác ellen allin. A mögöttem lévő megadta, és a srác is. A srácnál TT volt, a mögöttem levőnél pedig KK. A flop QJ2, tehát maradt öt outom. De ez nem segített semmiben sajnos. Kb. egy órakor feküdtem le aludni.
Ami viszont mindig megnevettet, az a hotelekben a minibár. Legtöbb esetben valami marhadrágán adnak belőle italt. Most ebben a szobában nem volt neki elég hely, és nincsen minibár. De természetesen nem hiányozhat eme hasznos funkció ebből a szobából sem. Az asztalon egy fél literes ásványvíz van, rajta 4 frank. Igyak ásványvizet 4 frankért, mikor a csapvíz is iható és jóízű. Ráadásul ha nagyon ásványvizet akarok inni, 6 frankért is vehetek vizet az étteremben, és azt legalább fizeti a cég. :)
Negyed egykor találkoztunk Lajossal, aki a régi egyetemi ismerősöm. Elmentünk vele a Walenseehez, Walenstadtba. Nagyon szép nagy tó. Igazi svájci fíling. Átlátszó kék víz, hatalmas hegyek, köves part. Persze tisztaság mindenhol. Bár mondjuk a séta közben találtunk három eldobott szemetet. :) A fű gyönyörű zöld, a hegyek ormai a felhőkbe vesztek. A tó körül sétány és bicajosút van.
Az utat füves-fás mezők szegélyezik. Ezeken a mezőkön tűzrakó helyek és játékok vannak, ahol a svájciak családostól pihennek. Vannak ilyen kis fából tákolt épületszerűségek, amelyekben száraz tűzifát tárolnak éppen az ilyen sütögetésekhez.
Ezekben a tavakban fürdeni is szoktak, de csak nagy melegben, mert igen hidegek. Most csak kutyusok fürödtek benne.
Persze nálunk egy ilyen park nem működhetne rendesen. Hiszen a pihenőhelyeket szétvernék, a fát ellopnák, a partot teleszemetelnék csodálatos honfitársaink. Arról nem is beszélve, hogy honnan lenne ennyi pénze az államnak, hogy ilyen hülyeségekre költsön. Teljes mértékben szomorúsággal tölt el, látni azt, mi lehetne az országunkból, ha ilyen emberek élnének ott, mint Svájcban.
Svájci történetek
Svájciakról hallottunk pár érdekes történetet is. Nagyon szabálykövetőek. Pl. itt van a szelektív hulladékgyűjtés. Kérdezte a Lajos a főbérlőjét, hogy mi van, ha beleteszi a műanyag dobozt a másik fajtába, mire a főbérlő mondta: de hát azt nem szabad. Ugyanilyen náluk például a lopás. Bement a srác a BMW szalonba - mert most akar új kocsit venni - és érdeklődött, hogy milyen sebváltózárat és biztonsági dolgokat lehetne a kocsiba rakni. Teljesen megdöbbentek rajta, és nem értették mi az a sebváltózár.
A srác kollégái megdöbbenve hallgatták, hogy Magyarországon nem lehet laptopot hagyni a kocsiban. Svájcban a gps-ek ott vannak a kocsiban, sorban, megállás után is. Sőt, pl. a lakás bezárását sem veszik komolyan. Állítólag ez előző lakó elment két hétre nyaralni Spanyolba, és nem zárta be a lakás ajtaját, hogy a szomszéd be tudjon menni meglocsolni a növényeket. És a házban csak a lépcsőház ajtaja volt zárva. Van még hova fejlődnünk.
Azt is megkérdezte a kollégáktól, hogy miért nem tankolnak fűtőolajat a kocsiba. A válasz nemes egyszerűséggel: mert nem szabad!
Másik érdekes történet, beszélgettek az EUról és hogy mi változott az új országok belépése óta. És mesélte az egyik osztrák kolléga, hogy mióta a Románok beléptek, Bécs belvárosa megtelt román koldusokkal. És mikor a rendőr odamegy hozzájuk, akkor csak meglobogtatják az eu-s útlevelet és nem tehetnek velük semmit. Mire a Lajos beszólt, hogy: -Ki szavazta meg a románok felvételét? Én ugyan nem.. Mire a kollégák közül valaki: -Ki szavazta megy a magyarok felvételét? Én ugyan nem...
Tanulságos kis történet. Mi a különbség egy magyar ember szemében a portugálok és spanyolok között? Nekem semmi. Gondololom másnak sem. Valami ilyen lehet az ő szemükben ez a magyar-román dolog. Mindkettő keleteurópa. Nem is értem ezt az eus szart. Egyáltalán minek kell ez valakinek? Ne mondja senki, hogy az euban el fognak tünni a különbségek mondjuk egy magyar-angol, vagy román spanyol ember között. Lehetetlen.
Érdekesség, hogy Svájcban a minimálbér 2600 frank, 400.000 Ft. Ebből még épp meg lehet élni, de akkor már szűkösen. Pl. egy másfél szobás lakás bérlete 500 frank körül van. A többi elmegy az élhetésre. Viszont állítólag nincsenek akkora nagy különbségek a bérek között, mint nálunk, mert nem szeretnének bérfeszültségekkel foglalkozni. Ezért egy orvos mondjuk keres 800.000-t, amiből kényelmesen megél. Azért is él meg kényelmesen, mert például 7% az áfa. A Lajos által vásárolni kívánt BMV újonnan, alkatrészenként összeválogatva 47.000 Frank. Ki lehet számolni, hogy mennyi is ez az összeg.
A TB itt úgy van, hogy te választod ki, melyik csomagba szeretnél kerülni. Több fajta csomag van. ezek a csomagok azt jelentik, hogy vannak bizonyos értékhatárok, amely alatt vállalod, hogy te állod az orvosi költségeidet. Pl. egy 300.000 Ft-os csomag azt jelenti, hogy eddig az összegig te állod az összes költségedet, ami orvoslással kapcsolatban felmerül. Ez felett fizeti az állam. Viszont ha mondjuk egy alacsonyabb csomagot választasz, akkor már 100.000 Ft felett fizeti az állam. A trükk az, hogy ettől a csomagtól függ, hogy mennyit vonnak le a fizudból tbre. Értelemszerűen, minél drágább csomagot választasz, annál kisebb a levonás. De ennek köszönhetően nem is futkároznak az emberek migrénnel és vérnyomásméréssel az orvoshoz.
Hétvégi dolgozás. Vasárnap tilos dolgozni Svájcban. Mindenhol. Pl. ha bemennék a hivatalba dolgozni, és meglátná egy rendőr, hogy égnek a lámpák, bejönne az irodába és felelősségre vonna. Állítólag egyszer volt valami nagy válsághelyzet, mikor mindenképpen kellett dolgozni. Akkor a megyei főkapitányságtól kellett papírt hozni, hogy ők dolgozhatnak most vasárnap, és kitenni a bejárati ajtóra.
Autó, mint státuszimbólum. Svájcban ez már nem menő. Mindenkinek van elég pénze kocsira, ezért nem vágnak fel vele annyira, mint mondjuk hazánkfiai. Autóvásárlásnál inkább a praktikusság az, ami dominál. A vicces az, hogy a kelet-európaiak azok, akik inkább ilyen BMW és Audi jellegű dolgokkal villognak.
Ezekről és más hasonló dolgokról beszéltünk miközben a tó partján sétáltunk. Találtunk olyan kötélhintát is, amilyet még vízitúrán láttam 95-ben a Tiszán.
A parkolóhoz visszasétálva beültünk a közeli, tópartra néző étterembe. Itt bárányhúsit ettem krokettel, Frigyes hasonlót, Lajos meg valami halat.
Kaja után elmentünk a közeli bevásárlóközpontba (közben láttam egy jópofa Ferrarit is), ahol tényleg nagyon sokminden kapható volt. Érdekesség volt, hogy mikor mentünk be a parkolóházba nagy kolompolásra lettünk figyelmesek: egy rakás marha vonult az utcán, az autók között. Utoljára ilyet vidéken láttam, de ott nem volt ekkora forgalom.
A bevásárlóközpontban vettünk virslit, sört, és tortát. Érdekes az a gyakorlat, ami itt van. Szombaton délután minden bezár. Vasárnap nincsen nyitva semmi. Ezért az összes sütit, tortát stb. leárazzák zárás előtt három órával. Felére. 4,5 frankért vettünk egy közepes tortát, ami nem olyan rossz.
Hazafelé beugrottunk Liechtensteinbe is, felmentünk
Triesenbergbe azon az úton, amit már régebben kiszúrtam, mielőtt még Buchsba jöttünk volna, a googlemapson.
Innen nagyon szép kilátás nyílik a Rajna völgyre és Svájcra. Sajnos a magas páratartalom miatt a képeken kevésbé látszik a táj. Lefelé menet videóztam a kanyarokat.
Buchsban elmentünk Lajos lakásához, dumáltunk, kocsikról, programozásról meg úgy általános dolgokról. Megfőztük a virslit, beszélgettünk a hazaútról és úgy általában Svájcról. Ott voltunk este kilencig.
Az este folyamán próbáltam a Pokercs-nél eljátszani a grand final ticketemet. Az első hat helyet díjazták csupán a 127 indulós versenyen. Nagyon sokáig igen jól játszottam, mire átültettek egy másik asztalhoz. Itt minden lappal szívtam, amikor valaki szembejött nekem. A kritikus parti egy KK vs TT preflop allin volt - tudtam, hogy nincsen neki AA-ja - ahol persze a flop első lapja T volt. Utána már igazából mindegy volt, itt elment a zsetonjaim 80%-a. A kieső partiban AKval emeltem ugyanezen srác ellen allin. A mögöttem lévő megadta, és a srác is. A srácnál TT volt, a mögöttem levőnél pedig KK. A flop QJ2, tehát maradt öt outom. De ez nem segített semmiben sajnos. Kb. egy órakor feküdtem le aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése