Hétfőn reggeli a hotelban volt, ami kontinentális svédasztal formájában került elénk. Három-négyféle felvágott, három féle sajt - camembertre egyből ráugrottam - vaj, lekvárok, mézek, nutella, tojás, zabpelyhek, péksütik, gyümölcsök jelentették a választékot. Mellé narancslevet, kávét, kakaót, tejet és teát lehet választani. Egész finom szendvicskombinációkat lehet összeállítani. Persze egy két hét után már az ember megcsömörlik a finomságoktól. De addig lehet élvezni az étterem és a hotel előnyeit.
Munkaként az előző héten megismert doksit olvastam és fejeztem be. Kb. dél felé járt az idő, mikor megérkeztek az új kollégák. Ők voltak azok, akikkel előző héten beszéltem skypeon. Az Andy az idősebb, kb. negyvenes kopaszodó fazon, tipikus angol, a másik a Steve jóval fiatalabb és alacsonyabb emberke. Mondjuk a Steve beszédét azért nem lehet érteni, mert nem nyitja ki a száját. Hanem a két ajka közötti egy centis csíkon át szűri ki a levegőt. De azon kívül, hogy érthetetlen, nincsen vele semmi probléma. Persze a velük való kommunikáció jó nagy csapás volt lassan fejlődő angoltudás egómnak. Hiába, angol és angol között is van különbség, még beszédben is. Például a Kevin is angol, de őt milyen jól lehet érteni.
Persze ez nem volt elég. Délután az Andyvel le kellett ülnöm és végigmagyarázta a speckót. Az első húsz percben azon gondolkoztam, hogy vajon mi a fenének vagyok itt. Olyan szinten nem értettem az angolját, hogy csak a kérdő hangsúlyból fogtam fel hogy yes-szelnem kell és bólogatni. Hogy fogok én velük együtt dolgozni? Meg az is eszembe jutott, hogy múlt héten beszélgettünk Alex-szal viccesen hogy valamit elkúrtunk a cégnél, azért vagyunk itt most Frigyessel, száműzetésben. Hogy minél kevesebb kárt okozzunk. Ezekben a pillanatokban nem is tünt oly hihetetlennek, hogy szopatás céljából vagyunk itt, és mindjárt beront a kandikamera és képenlocsol pezsgővel. Persze a húsz perc letelt és kezdtem rájönni, hogy van ráció abban, amit ez az ember beszél. Kezdtek átjönni igék és főnevek. A szövegértési mutatóm felcsúszott 60% köré és egy ideig ott is maradt. Brrr.. félelmetes élmény volt, mindenesetre. A megbeszélésünk végén kaptam konkrét munkát is, ami elsőre nem tünt olyan nagy falatnak. A belépő felületet és a körülötte lévő logikát kellett átírni egy másik, célszerűbb működésre.
De hogy Frigyesnek se legyen jó, megjött a csajszi. Illetve csajszinak már nem csajszi, mert ötven felett van. Mindenesetre jól tartja magát, meg állítólag félmaratont is fut. Rendszeresen. Kb. itt ki is merül benne a pozítívum számomra. Már előre szóltak, hogy hirtelen indulatú ember és ezért nehéz vele együtt dolgozni. Ezt Frigyes kb. az első félórában meg is tapasztalta, mikor a csaj félreértett valamit és felkapta a vizet, hogy csak na. Nem is értem igazán, hogy gondolja, hogy ott van kettő, általa nem ismert ember, és nekiáll kiabálni azért mert hülye. Mindenesetre igaz a mondás: első benyomást csak egyszer lehet tenni. Később is látszott rajta, hogy ha valaki megzavarta a munkában, vagy hozzászólt, átkapcsolt kabbeafaszom üzemmódra. Vagy ha valami közös kérdés volt, akkor ő gyorsan kihangsúlyozta, hogy az ő munkája mennyire fontos és mindenki kussoljon. :) Érdekes lesz így együtt dolgozni.
Délben Sanggal mentünk kajálni egy török gyorskajáldába. Megkostóltam a kebabot, de nem estem tőle hanyatt. Közben angolul beszélgettünk pl. a magyar kajákról. Ez kb. olyan téma, mint az időjárás. Érdekes, hogy mindenki megkérdezi tőlünk, mint semleges dolgot. Persze alapszavak hiányoznak, mint a fűszerek vagy a főzési folyamatok elnevezése, de ez nemigazán számít. Nem az én elmondásom alapján fog nekiállni egy külföldi gulyást főzni. Mellesleg szégyellem, de nem tudok gulyást főzni, sem finom húslevest. Olyan húslevest tudok főzni, ami nekem izlik, de olyan dícséretmennyiséget, mint amit a tárkonyos pulykaragum vált ki, arra nem vagyok képes.
Teljesen jó, hogy Sang és Pravin angolját lehet érteni, és nem mindenki Stevesen beszél. Ha az lenne, azt hiszem nagyon gyorsan megdöglenék. Így fel lehet fogni az ittlétet, mint egy intenzív angol nyelvtanfolyam. Vannak különböző nehézségi fokozatok, annak függvényében, kihez beszélsz éppen. Persze, ahogy kiderült a hét folyamán - csütörtök este - nem feltétlenül a jól beszélő angol a legfőbb próbatétel. :)
Délután nekiállok a feladatnak, éppen kezdek belemelegedni. Mire a csajszi kitalálja fél ötkor, hogy most azonnal kell egy megbeszélés. De arról, hogy melyik csapat mit csinál, és ezt szükséges a többieknek is tudni. Hogy jobban átlássuk a munkát. Aham. Ha annyi ezerdollárom lenne, ahány ilyent már végigunatkoztam, nem kellene hitelt felvennem. Brrrr.. Persze az ember mindig jobbat vár, aztán rájön, hogy ezenfajta meetingek a hegyeken túl is hasonló mély értelemmel és szerkezettel bírnak, mint odahaza. Tehát szépen meghallgattuk, hogy mit csinál a másik csapat. Cserébe ők is végigunatkozhatták, mikor az adminfelületen elvégzendő dolgokról szóban beszámoló folyik. Róbert barátunk egyik oszlop mögé bújva nagyokat ásított a szemével. Mindenki képes erre, és aki már próbált hatalmasat ásítani csukott szájjal, az tudja, milyen ez az arckifejezés. Szerencsére a Mária is hozta a tőle általam elvárt szintet: mindenbe bele-bele kapva, idegesen, csapongva adta elő a számára fontos dolgokat. Mindegy, elmúlt, csak sajnáltam emiatt túlórázni. Annyit nem ért senkinek, használni meg szerintem nem használt semmit. Persze én nem látok bele az emberek fejébe. Mivel ez jól elhúzódott és minden bolt bezárt, megint étteremben evés lett a vége. Érdekes volt látni, hogy este nyolckor teljesen eltünnek az emberek, leáll a forgalom. Kaja valami marhahús volt. Nem tudom, hogyan készítik el a húsokat, de nagyon finomak.
Evés után a netet megosztottuk. Még azt a megosztást használva, amit Alex annó a biztosítós projectnél összerakott. A laptopomat használtuk wifi routernek. Megpróbáltam visszarázódni a pókerbe is. CD pókeren adtak valami bónusz dolcsikat, azzal toltam a Maui jackpot sngket, kevés sikerrel. Lett egy harmadik, egy második helyem, plusz 4 buktám. Aztán végre éjfél után headsupba kerültem egy csákóval. Erre elment a netem. :) Ez akkor nem volt vicces, de mostmár csak nevetek rajta.
Munkaként az előző héten megismert doksit olvastam és fejeztem be. Kb. dél felé járt az idő, mikor megérkeztek az új kollégák. Ők voltak azok, akikkel előző héten beszéltem skypeon. Az Andy az idősebb, kb. negyvenes kopaszodó fazon, tipikus angol, a másik a Steve jóval fiatalabb és alacsonyabb emberke. Mondjuk a Steve beszédét azért nem lehet érteni, mert nem nyitja ki a száját. Hanem a két ajka közötti egy centis csíkon át szűri ki a levegőt. De azon kívül, hogy érthetetlen, nincsen vele semmi probléma. Persze a velük való kommunikáció jó nagy csapás volt lassan fejlődő angoltudás egómnak. Hiába, angol és angol között is van különbség, még beszédben is. Például a Kevin is angol, de őt milyen jól lehet érteni.
Persze ez nem volt elég. Délután az Andyvel le kellett ülnöm és végigmagyarázta a speckót. Az első húsz percben azon gondolkoztam, hogy vajon mi a fenének vagyok itt. Olyan szinten nem értettem az angolját, hogy csak a kérdő hangsúlyból fogtam fel hogy yes-szelnem kell és bólogatni. Hogy fogok én velük együtt dolgozni? Meg az is eszembe jutott, hogy múlt héten beszélgettünk Alex-szal viccesen hogy valamit elkúrtunk a cégnél, azért vagyunk itt most Frigyessel, száműzetésben. Hogy minél kevesebb kárt okozzunk. Ezekben a pillanatokban nem is tünt oly hihetetlennek, hogy szopatás céljából vagyunk itt, és mindjárt beront a kandikamera és képenlocsol pezsgővel. Persze a húsz perc letelt és kezdtem rájönni, hogy van ráció abban, amit ez az ember beszél. Kezdtek átjönni igék és főnevek. A szövegértési mutatóm felcsúszott 60% köré és egy ideig ott is maradt. Brrr.. félelmetes élmény volt, mindenesetre. A megbeszélésünk végén kaptam konkrét munkát is, ami elsőre nem tünt olyan nagy falatnak. A belépő felületet és a körülötte lévő logikát kellett átírni egy másik, célszerűbb működésre.
De hogy Frigyesnek se legyen jó, megjött a csajszi. Illetve csajszinak már nem csajszi, mert ötven felett van. Mindenesetre jól tartja magát, meg állítólag félmaratont is fut. Rendszeresen. Kb. itt ki is merül benne a pozítívum számomra. Már előre szóltak, hogy hirtelen indulatú ember és ezért nehéz vele együtt dolgozni. Ezt Frigyes kb. az első félórában meg is tapasztalta, mikor a csaj félreértett valamit és felkapta a vizet, hogy csak na. Nem is értem igazán, hogy gondolja, hogy ott van kettő, általa nem ismert ember, és nekiáll kiabálni azért mert hülye. Mindenesetre igaz a mondás: első benyomást csak egyszer lehet tenni. Később is látszott rajta, hogy ha valaki megzavarta a munkában, vagy hozzászólt, átkapcsolt kabbeafaszom üzemmódra. Vagy ha valami közös kérdés volt, akkor ő gyorsan kihangsúlyozta, hogy az ő munkája mennyire fontos és mindenki kussoljon. :) Érdekes lesz így együtt dolgozni.
Délben Sanggal mentünk kajálni egy török gyorskajáldába. Megkostóltam a kebabot, de nem estem tőle hanyatt. Közben angolul beszélgettünk pl. a magyar kajákról. Ez kb. olyan téma, mint az időjárás. Érdekes, hogy mindenki megkérdezi tőlünk, mint semleges dolgot. Persze alapszavak hiányoznak, mint a fűszerek vagy a főzési folyamatok elnevezése, de ez nemigazán számít. Nem az én elmondásom alapján fog nekiállni egy külföldi gulyást főzni. Mellesleg szégyellem, de nem tudok gulyást főzni, sem finom húslevest. Olyan húslevest tudok főzni, ami nekem izlik, de olyan dícséretmennyiséget, mint amit a tárkonyos pulykaragum vált ki, arra nem vagyok képes.
Teljesen jó, hogy Sang és Pravin angolját lehet érteni, és nem mindenki Stevesen beszél. Ha az lenne, azt hiszem nagyon gyorsan megdöglenék. Így fel lehet fogni az ittlétet, mint egy intenzív angol nyelvtanfolyam. Vannak különböző nehézségi fokozatok, annak függvényében, kihez beszélsz éppen. Persze, ahogy kiderült a hét folyamán - csütörtök este - nem feltétlenül a jól beszélő angol a legfőbb próbatétel. :)
Délután nekiállok a feladatnak, éppen kezdek belemelegedni. Mire a csajszi kitalálja fél ötkor, hogy most azonnal kell egy megbeszélés. De arról, hogy melyik csapat mit csinál, és ezt szükséges a többieknek is tudni. Hogy jobban átlássuk a munkát. Aham. Ha annyi ezerdollárom lenne, ahány ilyent már végigunatkoztam, nem kellene hitelt felvennem. Brrrr.. Persze az ember mindig jobbat vár, aztán rájön, hogy ezenfajta meetingek a hegyeken túl is hasonló mély értelemmel és szerkezettel bírnak, mint odahaza. Tehát szépen meghallgattuk, hogy mit csinál a másik csapat. Cserébe ők is végigunatkozhatták, mikor az adminfelületen elvégzendő dolgokról szóban beszámoló folyik. Róbert barátunk egyik oszlop mögé bújva nagyokat ásított a szemével. Mindenki képes erre, és aki már próbált hatalmasat ásítani csukott szájjal, az tudja, milyen ez az arckifejezés. Szerencsére a Mária is hozta a tőle általam elvárt szintet: mindenbe bele-bele kapva, idegesen, csapongva adta elő a számára fontos dolgokat. Mindegy, elmúlt, csak sajnáltam emiatt túlórázni. Annyit nem ért senkinek, használni meg szerintem nem használt semmit. Persze én nem látok bele az emberek fejébe. Mivel ez jól elhúzódott és minden bolt bezárt, megint étteremben evés lett a vége. Érdekes volt látni, hogy este nyolckor teljesen eltünnek az emberek, leáll a forgalom. Kaja valami marhahús volt. Nem tudom, hogyan készítik el a húsokat, de nagyon finomak.
Evés után a netet megosztottuk. Még azt a megosztást használva, amit Alex annó a biztosítós projectnél összerakott. A laptopomat használtuk wifi routernek. Megpróbáltam visszarázódni a pókerbe is. CD pókeren adtak valami bónusz dolcsikat, azzal toltam a Maui jackpot sngket, kevés sikerrel. Lett egy harmadik, egy második helyem, plusz 4 buktám. Aztán végre éjfél után headsupba kerültem egy csákóval. Erre elment a netem. :) Ez akkor nem volt vicces, de mostmár csak nevetek rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése