Vasárnap Luzernbe mentünk. 11kor találkoztunk a parkolóban és a jól ismert Wallensee mellett mentünk Zürich felé. Szombaton hűvösebb volt és esett az eső. Ez a hegyek csúcsaira fehér havat varázsolt. Nagyon szép látvány volt a fehér csúcsok alatt húzódó sötétzöld növényfüggöny.
Luzernbe érve igazi nagyváros fogadott, az első Svájcban, amit láttam. Persze picit bedugultak az utak is. Sikerült egy érdekes látványt is megfigyelni: pár Lamborghini feltorlódott egy piros lámpánál. Szerencsére a mi sávunk haladt és szépen elsuhantunk az Opellal mellettük. Érdekes fazonok vezették, de nagyon jól nézett ki a menet.
Aztán egy kanyar után odaértünk, ahol az útikönyvek a beszámolót kezdik a városról: a kikötő, a fahíd és a vasútállomás alkotta részre. Ami külön érdekesség volt, a város tele volt olyan előjelző digitális táblákkal, amelyek a parkolóházakban lévő helymennyiséget mutatják. Előre lehet látni, hogy köv sarkon parkolóház és még van benne 100 hely. Láttunk két Ferrarit is, ezzel négyre emelkedett a látottak száma. Átmentünk a hídon és a Palace Hotel parkolójába álltunk be a Casino Luzern mellé. Ideális hely volt, 11 frankba került 3,5 óra parkolás.
Innen a parton sétálva indultunk vissza a fahídhoz, ami az egyik nagy látványossága a városnak. A sétány gesztenyefás volt, a víz teljesen átlátszó. Itt azért látszott már a tömeg nagysága és vegyes összetétele: láttunk eldobott szemetet. Az egyik helyen a vízbe dobva egy teljesen jó bicajt láttunk. Szokásos kacsa és hat tyúk tömeg volt a tavon, mindenki etette. Volt egy kislány, aki igen incselkedett a madárral, néztük, hogy mikor fogja megcsípni, de szerencséje volt. Első körben csináltunk pár képet a hídnál, majd átmentünk rajta.
A híd érdekessége, hogy 1993-ban leégett, de teljesen újraépítették. A tűz emlékeként az egyik részen az elszenesedett fákat és festményeket megtartották. A folyó középen olyan 4 méter mély lehetett és látszott teljesen az alja.
Visszasétáltunk a másik hídon, közben fényképeztünk. Kiszúrtunk pár halat is a mélyben. Egyikre azt mondtam volna, hogy amúr, de szerintem ilyen hideg gleccsertóban nem él meg. A lentebb lévőket viszont márnaként - esetleg valamilyen tokféleként - azonosítottam. Igen szép példányok voltak, megmozdult bennem a horgászember. Felsétáltunk az egyik térre, be a sikátorosabb utcákba. Frigyes svájci bicskát akart venni, ezért benéztünk pár boltba is.
A sikátorok között sétálva kiértünk megint a folyóhoz. itt volt egy kis erőmű, aminek a magasabban fekvő részénél vagy hat méter mély lehetett a folyó, és teljesen láttuk az alját. Itt is volt egy fahíd, amint átsétálva láttuk, hogy kicsit feljebb van egy vízesés. Odáig elmentünk, csináltunk pár videót és képet. Láttunk két horgászt is, akik lentebb, a zúgó alatt pecáztak. A zúgó felett nagyon sok márnát láttam és mások is kiszúrták. Nem sokból tartott volna kifogni őket. A pecások érdekes módon horgásztak. Legjobban a citromot dobáltak a vízbe és a felszínen pattogva húzták vissza azt. Horgot nem láttam rajta, de kellett lennie. Nem láttam, hogy fogtak volna valamit.
Mivel elég éhesek voltunk, elmentünk az erőmű mellett lévő étterembe kajálni. Itt normál árak voltak, csak a hozzájuk tartozó adagok kicsik. Egy fittnesssaláta és a hozzávaló csirke nugget volt amit ettem.
Elsétáltunk a folyó mellett a várfalig. Ott felmásztunk meredek lépcsőkön a második toronyig. Svájcban mindenhol teheneket legeltetnek, így a város közepén is az történt. A kirándulóút mellett felfelé végig villanypásztor volt, és ott legeltek az állatok. Ehhez kapcsolódik még az az érdekes dolog, hogy reggelente kilépve a hotelből gyakran sodor felém a reggeli szél tehéntrágya szagot. Nem túl erőset, de azért érezni. Itt valahogy nagyon részei a hétköznapoknak a tehenek. Mondjuk nem tudom elképzelni, hogy a budai vár lejtőn nálunk szarvasmarhák legeljenek. Érdekesség - és a marhákhoz tartozik - hogy Svájcban nem láttam eddig egyik boltban sem Milkacsokit. Vajon miért?
A második toronyba jó meredek lépcsőn felmásztunk. Iszonyat szép kilátás nyílt a városra. Csináltam pár videót, de esélytelen hogy visszaadja a szépséget. Ráadásul a hátrébb lévő, magasabb hegyek havasak voltak. Lemászva a toronyból a fal mellett sétáltunk tovább, ahol egy futópálya volt kialakítva, mint a Margitszigeten. A következő toronynál Frigyessel újra felmásztunk, mert a fal ki volt szélesítve és lehetett rajta sétálni és nézelődni.
A várfalat követve - gesztenyét kajálgatva, ami Károly szerint olyan, mint a krumpli - elmentünk egy tóhoz, ahol a kis tó fölé magasodó sziklába egy haldokló oroszlán volt kifaragva. Mellette gleccserkert volt kialakítva, de mivel fizetős volt, ezt már nem néztük meg.
Kifelé a városból, illetve később az autópályán kisebb dugóba akadtunk. Kb. két órásra nyúlt az út és eléggé lestrapáltan értünk haza.
Viszont tényleg szép város, és ha nem lenne tömeg, akár szívesen is élnék ott. Mindent egybevetve megérte a látvány az időt és energiát.
Este éreztem, hogy el kellene mennem futni, nagyon visszahatott az egy hónapos mozgáshiány. Ez mondjuk a képeken is megmutatkozik.
Luzernbe érve igazi nagyváros fogadott, az első Svájcban, amit láttam. Persze picit bedugultak az utak is. Sikerült egy érdekes látványt is megfigyelni: pár Lamborghini feltorlódott egy piros lámpánál. Szerencsére a mi sávunk haladt és szépen elsuhantunk az Opellal mellettük. Érdekes fazonok vezették, de nagyon jól nézett ki a menet.
Aztán egy kanyar után odaértünk, ahol az útikönyvek a beszámolót kezdik a városról: a kikötő, a fahíd és a vasútállomás alkotta részre. Ami külön érdekesség volt, a város tele volt olyan előjelző digitális táblákkal, amelyek a parkolóházakban lévő helymennyiséget mutatják. Előre lehet látni, hogy köv sarkon parkolóház és még van benne 100 hely. Láttunk két Ferrarit is, ezzel négyre emelkedett a látottak száma. Átmentünk a hídon és a Palace Hotel parkolójába álltunk be a Casino Luzern mellé. Ideális hely volt, 11 frankba került 3,5 óra parkolás.
Innen a parton sétálva indultunk vissza a fahídhoz, ami az egyik nagy látványossága a városnak. A sétány gesztenyefás volt, a víz teljesen átlátszó. Itt azért látszott már a tömeg nagysága és vegyes összetétele: láttunk eldobott szemetet. Az egyik helyen a vízbe dobva egy teljesen jó bicajt láttunk. Szokásos kacsa és hat tyúk tömeg volt a tavon, mindenki etette. Volt egy kislány, aki igen incselkedett a madárral, néztük, hogy mikor fogja megcsípni, de szerencséje volt. Első körben csináltunk pár képet a hídnál, majd átmentünk rajta.
A híd érdekessége, hogy 1993-ban leégett, de teljesen újraépítették. A tűz emlékeként az egyik részen az elszenesedett fákat és festményeket megtartották. A folyó középen olyan 4 méter mély lehetett és látszott teljesen az alja.
Visszasétáltunk a másik hídon, közben fényképeztünk. Kiszúrtunk pár halat is a mélyben. Egyikre azt mondtam volna, hogy amúr, de szerintem ilyen hideg gleccsertóban nem él meg. A lentebb lévőket viszont márnaként - esetleg valamilyen tokféleként - azonosítottam. Igen szép példányok voltak, megmozdult bennem a horgászember. Felsétáltunk az egyik térre, be a sikátorosabb utcákba. Frigyes svájci bicskát akart venni, ezért benéztünk pár boltba is.
A sikátorok között sétálva kiértünk megint a folyóhoz. itt volt egy kis erőmű, aminek a magasabban fekvő részénél vagy hat méter mély lehetett a folyó, és teljesen láttuk az alját. Itt is volt egy fahíd, amint átsétálva láttuk, hogy kicsit feljebb van egy vízesés. Odáig elmentünk, csináltunk pár videót és képet. Láttunk két horgászt is, akik lentebb, a zúgó alatt pecáztak. A zúgó felett nagyon sok márnát láttam és mások is kiszúrták. Nem sokból tartott volna kifogni őket. A pecások érdekes módon horgásztak. Legjobban a citromot dobáltak a vízbe és a felszínen pattogva húzták vissza azt. Horgot nem láttam rajta, de kellett lennie. Nem láttam, hogy fogtak volna valamit.
Mivel elég éhesek voltunk, elmentünk az erőmű mellett lévő étterembe kajálni. Itt normál árak voltak, csak a hozzájuk tartozó adagok kicsik. Egy fittnesssaláta és a hozzávaló csirke nugget volt amit ettem.
Elsétáltunk a folyó mellett a várfalig. Ott felmásztunk meredek lépcsőkön a második toronyig. Svájcban mindenhol teheneket legeltetnek, így a város közepén is az történt. A kirándulóút mellett felfelé végig villanypásztor volt, és ott legeltek az állatok. Ehhez kapcsolódik még az az érdekes dolog, hogy reggelente kilépve a hotelből gyakran sodor felém a reggeli szél tehéntrágya szagot. Nem túl erőset, de azért érezni. Itt valahogy nagyon részei a hétköznapoknak a tehenek. Mondjuk nem tudom elképzelni, hogy a budai vár lejtőn nálunk szarvasmarhák legeljenek. Érdekesség - és a marhákhoz tartozik - hogy Svájcban nem láttam eddig egyik boltban sem Milkacsokit. Vajon miért?
A második toronyba jó meredek lépcsőn felmásztunk. Iszonyat szép kilátás nyílt a városra. Csináltam pár videót, de esélytelen hogy visszaadja a szépséget. Ráadásul a hátrébb lévő, magasabb hegyek havasak voltak. Lemászva a toronyból a fal mellett sétáltunk tovább, ahol egy futópálya volt kialakítva, mint a Margitszigeten. A következő toronynál Frigyessel újra felmásztunk, mert a fal ki volt szélesítve és lehetett rajta sétálni és nézelődni.
Viszont tényleg szép város, és ha nem lenne tömeg, akár szívesen is élnék ott. Mindent egybevetve megérte a látvány az időt és energiát.
Este éreztem, hogy el kellene mennem futni, nagyon visszahatott az egy hónapos mozgáshiány. Ez mondjuk a képeken is megmutatkozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése