Reggel fél hatkor nem sok kedvem volt Svájcba utazni. Ezt már észrevettem: sem ide, sem haza nem szeretek utazni. Iszonyat fárasztó tud lenni. Reggel meglepő módon nagy forgalom volt Ferihegy fele. Persze így korán reggel checkin után mi az, amitől az ember jobban fel tud ébredni, mint egy kávétól? Ha mondjuk fennakad a biztonsági ellenőrzésen. Minden cuccomat betettem a kosárba, a kisollót meg a bőröndbe. Megyek át a kapun besípol. Nézek hülyén, hiszen ugyanebben a szerelésben voltam - póló, farmer, cipő - hazafelé is, mégsem volt belőle baj. Csákó félreint, megmotoz, nem talál semmit. Kérdem,hogy vajon mitől lehet? Mondja, hogy nem tudja, aztán engedett is tovább.
Kómás fejjel ülünk a beszállásra várva, még van negyven perc addig. Aztán bemondják, hogy Mohamed akárki aki Damaszkuszból utazna Montrealba a zürichi járattal az jelentkezzen a nemtom milyen hivatalnál. Gondolom az illető nevét nem mondhatták be nagyon érthetően, mert nem jelentkezett a megadott helyen. Utána még vagy ötször bemondták a nevét, ami kezdett úgy hangzani, hogy az aktuális terroristánkat várják a bombaszakértőknél. Gondoltuk, hogy valami gáz lehet, mert a boarding time már tíz, majd húsz perc mínuszba csúszott át. Kb. felszállási időkor kezdtünk el a beszállást. Kapásból fél óra csúszás lett. Majd bemondták a gépen, hogy 30-40 percet késünk még pluszban az indulással, mert Zürichben nagy a köd és necces a leszállás. Próbáltam aludni, de nem sikerült hasznosan eltölteni az időt. 8 óra pár perckor felszálltunk és elindultunk Zürich felé.
Kb. eseménytelen volt az út, leszámítva a kajaosztásnál történt poént. Mellettünk egy csákó ült, az olyan izgága fajta. Lehet, hogy csak most ült először repülőn. Hozták a kaját, ami a szokásos szendvics-üdítő-kávé kombináció volt. Odaért hozzánk a piaosztó csaj és kérdezi a csákót, hogy mit szeretne inni. A csákó válasza: kérek egy kólát és három narancsot. A csaj is meglepődött, meg mi is csak néztünk, hogy mi a fene, ennyire szomjas? Aztán amíg a csajszi kiöntötte a narancslevet, a csákó letolta a két deci kólát, majd maga elé rakosgatta a narancsleves poharakat. Elég vicces volt, az biztos. Utána a mi kis - egy almalevet és egy ásványvizet kérésünk igen mókásan hatott. Magyarevagy ötlött fel bennem a ki nem mondott kérdés.
A leszállás érdekes volt. Mikor tavaly németben voltam, akkor voltak ennyire talajközeli felhők a gép alatt. itt szinte felhőbe szálltunk bele és szinte azonnal földet is értünk. Nem tudom elképzelni, mi alapján tette le a kapitány a gépet, de elismerésem neki. :)
A reptér nappal kevésbé tűnt nagynak. Sajnos az itt készített képeim nem lettek túl jók, de nagyon sok szép képet lehet találni a reptérről itt. Elég gyorsan sikerült átverekednünk magunkat a komplexumon. Mondjuk a kijutás az mindig egyszerűbb, mint a bejutás. Gyanús fejem lehetett, mert amíg az előttem lévők útlevelét megnézték, az enyémet bescannelték. Lehet, hogy meg kéne borotválkozni, ha repülök, hogy hasonlítsak a fényképhez? A poggyászok felvétel után végigjártuk az utat, amit pénteken, csak visszafelé. A vonattal is gyorsan eljutottunk a vasútállomásra, ami nappal szintén kisebbnek tűnt, mint éjszaka.
Ezen a helyen történt az eddigi legszarabb svájci élményem. Odajött egy csákó és le akart nyúlni. Azt hittem, ez magyar sajátosság, de úgy néz ki, mindenfelé elterjedt. Ez annyi idő alatt történt, amíg Frigyes elment kiegészítő jegyet venni a vonathoz, mert tartottunk attól, hogy tele lesz a másodosztály, akárcsak pénteken. Mindenesetre leszereltem a csákót, de nem esett túl jól.
Buchs felé a vonat szintén a Zürichsee mellett suhat, majd később a Wallensee mellett. Az első tónál balatoni feelingem volt, hasonló volt a tó kiépültsége és domborzati viszonyai, mint otthon. A Wallensee-nél viszont már előjöttek a jó kis svájci hegyek, gyönyörű keretet adva a tónak, ami mellesleg 200 méter mély a legmélyebb pontján. Egy átszállás után délre értünk Buchsba.
Mosakodás, borotválkozás után ettünk gyorsan valami kaját. Persze az utazás megint betette az ajtót, egész hétfőn nyomott voltam. Ezen a kávé sem segített, de valahogyan eltelt ez a nap is.
Kedden geocachingelni mentünk munka után Andréval és Frigyessel. Az első hely az erdőben volt a közeli hegyekben. Egy vízmosás-híd-farakás-sziklák kombinációval tarkított erdőrészen volt eldugva a doboz. Andréé találta meg, felírta a benne levő adatokat, aztán már mentünk is tovább. Sajnos igen erősen sötétedett és már az első helyen sem sikerült normális fényképet csinálnom. Mire a másodikhoz értünk ott már csak lámpával sikerült valamire jutnunk. Ez utóbbi egy zsilipnél volt, ahol megintcsak egy csodás patakocska futott. Ahogy eme csodás hely felé jöttünk át a közeli városon, megint iszonyat erős tehénlepény szag ütötte meg az orrunkat. Több kilométer hosszan az egész út mentén ez volt. Miután kiszálltunk még sokkal töményebb lett. Persze negyed óra séta után már nem zavarta az orrunkat. A svájciakat ez egyáltalán nem zavarja. A folyócska partján horgászok, a zsilipnél fiatalok üldögéltek. Utóbbiak nyársaltak valamit tábortűznél.
Irigyeltem őket. A hülyemagyarok mit csinálnak szabadidejükben? Elmennek követ dobálni, kukát gyújtogatni és telefonfülkét törni. Még hétvégén vagy a nemzeti ünnepen is. Itt meg mindenki vigyáz a természetben és egy egyszerű kedd este is nem bezárkózva, emberhülyítő műsorokat nézve, hanem a szabadban, érdekes dolgokat csinálva tölti. Nagyon sajnáltam hogy nem vagyok svájci. Nem csak ezek miatt a dolgok miatt. Úgy André viselkedéséből - müncheni - is látszott a különbség közte és hazánkfiai között. Más dolgok itt és nálunk a természetesek. Teljesen más az egész. Gondolkoztam rajta, hogy feladnám-e mindenemet, hogy ez az enyém is lehessen. Ha mondjuk újra születhetnék, akkor valószínűleg. Így viszont mindig csak bennem lenne egy tüske, hogy én hol nőttem fel, milyen körülmények között. Itt hogy élnek a fiatalok. Irigység? Meglehet. Rossz látni, hogy mennyire szépen, harmonikusan is lehetne élni ebben a világban, ha nem lennénk ennyire fergetegesen debil elbaszott egy népcsoport, mint amilyenek vagyunk.
A megtalálnivalót zseblámpa hiányában nem én találtam meg, pedig mutattam, hogy szerintem ott lesz a lépcső alatt. De meglett, és ez a lényeg.
Kiderült, hogy a tervekkel ellentétben nem csak Mia fog kijönni, hanem jön az egész család. Após, kissógor, blöki is. Sikerült nekik szállást foglalni a hotelban 23-29 között, ráadásul adtak 10% kedvezményt is a tulajok. Már csak a jó idő szükséges, bár szerdára elég rossz időt mondanak. Talán majd megint hétvégére jó idő lesz. :)
Szerdán megint kötelező jellegű céges sörözés lett volna, de mi nem akartunk benne részt venni. Egyrészt mert nem állta a cég, de ez még okés. Másrészt milyen sörözés az, hogy aki szervezi az óráját nézi, mikor mehetne, valamint az első alkalommal ellép róla. Ha az ember csapatot akar építeni - ezt láttam jól Alexéknál - rá kell szánni a pénzt, de legfőképpen az időt. Enélkül nincsen értelme. Andy szintén meghívott mindenkit a csapatból a hotel bárjába este ivászatra. Itt azt mondta, a cég állja. Lementem én is, elvégre a közvetlen főnököm. Ittam két sört, közben folyt a beszélgetés. Rájöttem arra is, hogy teljesen más dolog megérteni és megértetni magadat, mint egy történetet előadni úgy, hogy a másik fél is megértse, hogy átmenjen a lényeg. Igen sok szó hiányzik a szótáramból, amelyek a mindennapi társalgásban nem, de a sztorizgatásokban igencsak jelentkeznek. Meglepő módon a hotelban nem volt édes boruk és még hülyén is néztek rám, hogy édes bor.
Csütörtökön a Migrosban kajáltunk, utána beugrottam pár gyümölcsé. Éppen végeztem a fizetéssel, nagy bazseválást hallok bentről. Odanézek, hát cigánycsalád vásárol, szokásos színvonalon, mint nálunk, ordítva, veszekedve. Egyből lassabban pakoltam a cuccokat, hogy megfigyelhessem őket. Meglepően jól voltak öltözve, és tisztának tűntek. Teljesen asszimilálódott bandának néztek ki, csak a hangerőt nem bírták még a társadalmilag elfogadott szintre csökkenteni. Úgy is mondhatjuk, svájci romákat láttam. Érdekes volt, hogy ezek az emberek itt is normálisak. Persze otthon is vannak romák, meg ugye vannak a cigányok. De egyelőre itt még cigányt nem láttam.
Este beültünk a pizzériába kajálni. A pizza megint nagyon finom volt, bár összecserélték a kajánkat Frigyessel. Kaja után pókereztünk komoly 1 frankos buyinnel. Jó feeling volt, de nem túl komoly játék. A headupban allin mentem két párral egy sor ellen, így Sang nyerte a játékot. Közben a pincércsákó is odaült nézni a játékot. Olyan jó fej terrorpistának tűnt, főleg, miután mondta hogy iraki kurd származású. De semmi baj nem volt vele, még jól meg is szívatott bennünket, mert mondta, ha pénzben játszunk és a rendőrök észreveszik, akkor nagy szarban vagyunk. Persze elhittük neki, mire közölte, hogy poén volt. :) Póker után a hotelben összehasonlítottuk Sang és az én portói boromat, ami a borok mennyiségének vészes fogyásával járt.
Reggel kajára nem volt camambert, helyette valami camamberszerű sajt volt - mint Frigyes mondta: kéksajt. Gyanútlanul beleharaptam abba a szeletbe, amit vágtam, mondván hogy hiába van benne penész, szar nem lehet. Dehogynem! A héten vettem két újfajta sajtot. A drágábbik belseje hasonló jellegű volt, nem is bírtam megenni. Hogy mit élveznek ezek az emberek ebben a kajában? Brrrr...
A héten kipróbáltam pár elbaszott gyümölcsöt. Első kísérlet a papaya volt. Papayat csak konzervben ettem és úgy ízlett. Vettem egy szép sárga darabot. Megmostam, aztán beleharapás után kiköptem. Fertelmesen szar volt. Második próbálkozás gyanánt meghámoztam. Már éppen bele akartam harapni, de élvén az előző tapasztalattal, inkább vágtam belőle egy szeletet. Ez a szeletvágás jó ötletnek bizonyult, mivel a belsejében magok voltak nem túl szimpatikus kinézettel - és ízzel - felruházva. Aztán lefaricskáltam róla a magházon kívül lévő húst, ami már fogyasztható ízű volt.
Vettem ezen kívül még mangót. A mangóevés mikéntjéről kértem már howtot Pravintől. Van még avokádóm. Avokádót még tudatosan nem ettem. Vettem dinnyét és pisztáciát is, hogy legyen pár megszokott íz is.
A héten még egy nagy szopás volt. Megpróbáltuk összelőni a wireless routeremmel a hálózatot. Tök jó router, aztán nem működik. Amit el lehet képzelni, mindent megcsináltunk ezzel a szerencsétlen kábelmodemmel - Arris márkájú a kincsem - de nem történt semmi. A neten utánaolvastam és kiderült, hogy az Arris márkájú csoda utálja a Linksyst, kifejezetten azt, ami nekem van. Elég kiábrándító. A fórumokban meg vagy trivialitásokat írnak le, vagy teljesen eszement dolgokat. Ha valakinek van ötlete, hogy a modemből jövő kábelt átdugva a routerbe miért nem ég az internet led - konfigurálás nélkül is kellene - az ne tartsa magában semmiképpen! Nem tudom mi lesz, ha az a pár ötlet, ami még nem lett kipróbálva, szintén csődöt mondd. Az meg másik dolog, hogy informatikus létemre ennyit szopni a nettel az már szégyen.
Szombat reggel gyönyörű időre ébredtem. El is rohantam futni a kis buchsi Rákos-patak mentén. Olyan igazi szép őszi időjárás volt. Miután megjöttem és Frigyes is felébredt, elmentünk a portugál étterembe, kipróbáltunk egy másik specialitást. Sajnos nem volt nálam gép, pedig igen jól néztek ki ezek a fogások is. Este játszottam egy deepstack versenyt és egy sunday million satellitet, amiből az utóbbit megnyertem, az előbbiben 70 lettem. Már ideje volt.
Vasárnap sokban hasonlított a szombathoz. Hasonlóan szép idő, futás. Futás után visszasétáltam a patakhoz, próbálván megörökíteni a futóhelyemet. Sajnos a képek itt sem adták vissza azt, amit futás közben látok. Mire visszaértem, Frigyes is ébren volt. Elmentünk a Werdenseehez, ahol pár hete már voltunk. Volt a tóban egy érdekes kacsa, kb. úgy nézett ki, mintha műanyagból lenne. A tavat körbesétálva kitaláltuk, hogy menjünk fel a várba, amit már láttunk múltkor a tó partjáról. A várat egy út kerülte körbe, ott kapaszkodtunk fel. A várban múzeum működik, de oda nem mentünk be. Próbáltam panorámaképet csinálni a bástyáról, de nemigen sikerültek. Itt is tehenek legeltek mindenfelé, villanypásztorral övezve. Visszafelé megint portugál éttermezni akartunk, de meglepő módon zárva volt. Meg úgy az egész Buchs. Aztán végül a hotelben ettem valami lazacos-szarvasos kaját.
Ezen a hétvégén a szép idő ellenére sem mentünk sehova, pedig már kinéztem pár célpontot. Egyrészt ott vannak a hegyek Wildhaus felett, ahová úton és libegő kabinnal is fel lehet menni, másrészt nem messze láttam itt egy tavat. Bár lehet, hogy gyalogtúrának edzetlenül kevés, főleg kutyával, aki majd a felénél feladja a küzdelmet és cipelhetem a hátamon megint, mint Kőszegen. :) Ebben a tóban az tetszik, hogy szinte teljesen a hegy peremén van.
Kómás fejjel ülünk a beszállásra várva, még van negyven perc addig. Aztán bemondják, hogy Mohamed akárki aki Damaszkuszból utazna Montrealba a zürichi járattal az jelentkezzen a nemtom milyen hivatalnál. Gondolom az illető nevét nem mondhatták be nagyon érthetően, mert nem jelentkezett a megadott helyen. Utána még vagy ötször bemondták a nevét, ami kezdett úgy hangzani, hogy az aktuális terroristánkat várják a bombaszakértőknél. Gondoltuk, hogy valami gáz lehet, mert a boarding time már tíz, majd húsz perc mínuszba csúszott át. Kb. felszállási időkor kezdtünk el a beszállást. Kapásból fél óra csúszás lett. Majd bemondták a gépen, hogy 30-40 percet késünk még pluszban az indulással, mert Zürichben nagy a köd és necces a leszállás. Próbáltam aludni, de nem sikerült hasznosan eltölteni az időt. 8 óra pár perckor felszálltunk és elindultunk Zürich felé.
Kb. eseménytelen volt az út, leszámítva a kajaosztásnál történt poént. Mellettünk egy csákó ült, az olyan izgága fajta. Lehet, hogy csak most ült először repülőn. Hozták a kaját, ami a szokásos szendvics-üdítő-kávé kombináció volt. Odaért hozzánk a piaosztó csaj és kérdezi a csákót, hogy mit szeretne inni. A csákó válasza: kérek egy kólát és három narancsot. A csaj is meglepődött, meg mi is csak néztünk, hogy mi a fene, ennyire szomjas? Aztán amíg a csajszi kiöntötte a narancslevet, a csákó letolta a két deci kólát, majd maga elé rakosgatta a narancsleves poharakat. Elég vicces volt, az biztos. Utána a mi kis - egy almalevet és egy ásványvizet kérésünk igen mókásan hatott. Magyarevagy ötlött fel bennem a ki nem mondott kérdés.
A leszállás érdekes volt. Mikor tavaly németben voltam, akkor voltak ennyire talajközeli felhők a gép alatt. itt szinte felhőbe szálltunk bele és szinte azonnal földet is értünk. Nem tudom elképzelni, mi alapján tette le a kapitány a gépet, de elismerésem neki. :)
A reptér nappal kevésbé tűnt nagynak. Sajnos az itt készített képeim nem lettek túl jók, de nagyon sok szép képet lehet találni a reptérről itt. Elég gyorsan sikerült átverekednünk magunkat a komplexumon. Mondjuk a kijutás az mindig egyszerűbb, mint a bejutás. Gyanús fejem lehetett, mert amíg az előttem lévők útlevelét megnézték, az enyémet bescannelték. Lehet, hogy meg kéne borotválkozni, ha repülök, hogy hasonlítsak a fényképhez? A poggyászok felvétel után végigjártuk az utat, amit pénteken, csak visszafelé. A vonattal is gyorsan eljutottunk a vasútállomásra, ami nappal szintén kisebbnek tűnt, mint éjszaka.
Ezen a helyen történt az eddigi legszarabb svájci élményem. Odajött egy csákó és le akart nyúlni. Azt hittem, ez magyar sajátosság, de úgy néz ki, mindenfelé elterjedt. Ez annyi idő alatt történt, amíg Frigyes elment kiegészítő jegyet venni a vonathoz, mert tartottunk attól, hogy tele lesz a másodosztály, akárcsak pénteken. Mindenesetre leszereltem a csákót, de nem esett túl jól.
Buchs felé a vonat szintén a Zürichsee mellett suhat, majd később a Wallensee mellett. Az első tónál balatoni feelingem volt, hasonló volt a tó kiépültsége és domborzati viszonyai, mint otthon. A Wallensee-nél viszont már előjöttek a jó kis svájci hegyek, gyönyörű keretet adva a tónak, ami mellesleg 200 méter mély a legmélyebb pontján. Egy átszállás után délre értünk Buchsba.
Mosakodás, borotválkozás után ettünk gyorsan valami kaját. Persze az utazás megint betette az ajtót, egész hétfőn nyomott voltam. Ezen a kávé sem segített, de valahogyan eltelt ez a nap is.
Irigyeltem őket. A hülyemagyarok mit csinálnak szabadidejükben? Elmennek követ dobálni, kukát gyújtogatni és telefonfülkét törni. Még hétvégén vagy a nemzeti ünnepen is. Itt meg mindenki vigyáz a természetben és egy egyszerű kedd este is nem bezárkózva, emberhülyítő műsorokat nézve, hanem a szabadban, érdekes dolgokat csinálva tölti. Nagyon sajnáltam hogy nem vagyok svájci. Nem csak ezek miatt a dolgok miatt. Úgy André viselkedéséből - müncheni - is látszott a különbség közte és hazánkfiai között. Más dolgok itt és nálunk a természetesek. Teljesen más az egész. Gondolkoztam rajta, hogy feladnám-e mindenemet, hogy ez az enyém is lehessen. Ha mondjuk újra születhetnék, akkor valószínűleg. Így viszont mindig csak bennem lenne egy tüske, hogy én hol nőttem fel, milyen körülmények között. Itt hogy élnek a fiatalok. Irigység? Meglehet. Rossz látni, hogy mennyire szépen, harmonikusan is lehetne élni ebben a világban, ha nem lennénk ennyire fergetegesen debil elbaszott egy népcsoport, mint amilyenek vagyunk.
A megtalálnivalót zseblámpa hiányában nem én találtam meg, pedig mutattam, hogy szerintem ott lesz a lépcső alatt. De meglett, és ez a lényeg.
Kiderült, hogy a tervekkel ellentétben nem csak Mia fog kijönni, hanem jön az egész család. Após, kissógor, blöki is. Sikerült nekik szállást foglalni a hotelban 23-29 között, ráadásul adtak 10% kedvezményt is a tulajok. Már csak a jó idő szükséges, bár szerdára elég rossz időt mondanak. Talán majd megint hétvégére jó idő lesz. :)
Szerdán megint kötelező jellegű céges sörözés lett volna, de mi nem akartunk benne részt venni. Egyrészt mert nem állta a cég, de ez még okés. Másrészt milyen sörözés az, hogy aki szervezi az óráját nézi, mikor mehetne, valamint az első alkalommal ellép róla. Ha az ember csapatot akar építeni - ezt láttam jól Alexéknál - rá kell szánni a pénzt, de legfőképpen az időt. Enélkül nincsen értelme. Andy szintén meghívott mindenkit a csapatból a hotel bárjába este ivászatra. Itt azt mondta, a cég állja. Lementem én is, elvégre a közvetlen főnököm. Ittam két sört, közben folyt a beszélgetés. Rájöttem arra is, hogy teljesen más dolog megérteni és megértetni magadat, mint egy történetet előadni úgy, hogy a másik fél is megértse, hogy átmenjen a lényeg. Igen sok szó hiányzik a szótáramból, amelyek a mindennapi társalgásban nem, de a sztorizgatásokban igencsak jelentkeznek. Meglepő módon a hotelban nem volt édes boruk és még hülyén is néztek rám, hogy édes bor.
Csütörtökön a Migrosban kajáltunk, utána beugrottam pár gyümölcsé. Éppen végeztem a fizetéssel, nagy bazseválást hallok bentről. Odanézek, hát cigánycsalád vásárol, szokásos színvonalon, mint nálunk, ordítva, veszekedve. Egyből lassabban pakoltam a cuccokat, hogy megfigyelhessem őket. Meglepően jól voltak öltözve, és tisztának tűntek. Teljesen asszimilálódott bandának néztek ki, csak a hangerőt nem bírták még a társadalmilag elfogadott szintre csökkenteni. Úgy is mondhatjuk, svájci romákat láttam. Érdekes volt, hogy ezek az emberek itt is normálisak. Persze otthon is vannak romák, meg ugye vannak a cigányok. De egyelőre itt még cigányt nem láttam.
Este beültünk a pizzériába kajálni. A pizza megint nagyon finom volt, bár összecserélték a kajánkat Frigyessel. Kaja után pókereztünk komoly 1 frankos buyinnel. Jó feeling volt, de nem túl komoly játék. A headupban allin mentem két párral egy sor ellen, így Sang nyerte a játékot. Közben a pincércsákó is odaült nézni a játékot. Olyan jó fej terrorpistának tűnt, főleg, miután mondta hogy iraki kurd származású. De semmi baj nem volt vele, még jól meg is szívatott bennünket, mert mondta, ha pénzben játszunk és a rendőrök észreveszik, akkor nagy szarban vagyunk. Persze elhittük neki, mire közölte, hogy poén volt. :) Póker után a hotelben összehasonlítottuk Sang és az én portói boromat, ami a borok mennyiségének vészes fogyásával járt.
Reggel kajára nem volt camambert, helyette valami camamberszerű sajt volt - mint Frigyes mondta: kéksajt. Gyanútlanul beleharaptam abba a szeletbe, amit vágtam, mondván hogy hiába van benne penész, szar nem lehet. Dehogynem! A héten vettem két újfajta sajtot. A drágábbik belseje hasonló jellegű volt, nem is bírtam megenni. Hogy mit élveznek ezek az emberek ebben a kajában? Brrrr...
A héten kipróbáltam pár elbaszott gyümölcsöt. Első kísérlet a papaya volt. Papayat csak konzervben ettem és úgy ízlett. Vettem egy szép sárga darabot. Megmostam, aztán beleharapás után kiköptem. Fertelmesen szar volt. Második próbálkozás gyanánt meghámoztam. Már éppen bele akartam harapni, de élvén az előző tapasztalattal, inkább vágtam belőle egy szeletet. Ez a szeletvágás jó ötletnek bizonyult, mivel a belsejében magok voltak nem túl szimpatikus kinézettel - és ízzel - felruházva. Aztán lefaricskáltam róla a magházon kívül lévő húst, ami már fogyasztható ízű volt.
Vettem ezen kívül még mangót. A mangóevés mikéntjéről kértem már howtot Pravintől. Van még avokádóm. Avokádót még tudatosan nem ettem. Vettem dinnyét és pisztáciát is, hogy legyen pár megszokott íz is.
A héten még egy nagy szopás volt. Megpróbáltuk összelőni a wireless routeremmel a hálózatot. Tök jó router, aztán nem működik. Amit el lehet képzelni, mindent megcsináltunk ezzel a szerencsétlen kábelmodemmel - Arris márkájú a kincsem - de nem történt semmi. A neten utánaolvastam és kiderült, hogy az Arris márkájú csoda utálja a Linksyst, kifejezetten azt, ami nekem van. Elég kiábrándító. A fórumokban meg vagy trivialitásokat írnak le, vagy teljesen eszement dolgokat. Ha valakinek van ötlete, hogy a modemből jövő kábelt átdugva a routerbe miért nem ég az internet led - konfigurálás nélkül is kellene - az ne tartsa magában semmiképpen! Nem tudom mi lesz, ha az a pár ötlet, ami még nem lett kipróbálva, szintén csődöt mondd. Az meg másik dolog, hogy informatikus létemre ennyit szopni a nettel az már szégyen.
Szombat reggel gyönyörű időre ébredtem. El is rohantam futni a kis buchsi Rákos-patak mentén. Olyan igazi szép őszi időjárás volt. Miután megjöttem és Frigyes is felébredt, elmentünk a portugál étterembe, kipróbáltunk egy másik specialitást. Sajnos nem volt nálam gép, pedig igen jól néztek ki ezek a fogások is. Este játszottam egy deepstack versenyt és egy sunday million satellitet, amiből az utóbbit megnyertem, az előbbiben 70 lettem. Már ideje volt.
Vasárnap sokban hasonlított a szombathoz. Hasonlóan szép idő, futás. Futás után visszasétáltam a patakhoz, próbálván megörökíteni a futóhelyemet. Sajnos a képek itt sem adták vissza azt, amit futás közben látok. Mire visszaértem, Frigyes is ébren volt. Elmentünk a Werdenseehez, ahol pár hete már voltunk. Volt a tóban egy érdekes kacsa, kb. úgy nézett ki, mintha műanyagból lenne. A tavat körbesétálva kitaláltuk, hogy menjünk fel a várba, amit már láttunk múltkor a tó partjáról. A várat egy út kerülte körbe, ott kapaszkodtunk fel. A várban múzeum működik, de oda nem mentünk be. Próbáltam panorámaképet csinálni a bástyáról, de nemigen sikerültek. Itt is tehenek legeltek mindenfelé, villanypásztorral övezve. Visszafelé megint portugál éttermezni akartunk, de meglepő módon zárva volt. Meg úgy az egész Buchs. Aztán végül a hotelben ettem valami lazacos-szarvasos kaját.
Ezen a hétvégén a szép idő ellenére sem mentünk sehova, pedig már kinéztem pár célpontot. Egyrészt ott vannak a hegyek Wildhaus felett, ahová úton és libegő kabinnal is fel lehet menni, másrészt nem messze láttam itt egy tavat. Bár lehet, hogy gyalogtúrának edzetlenül kevés, főleg kutyával, aki majd a felénél feladja a küzdelmet és cipelhetem a hátamon megint, mint Kőszegen. :) Ebben a tóban az tetszik, hogy szinte teljesen a hegy peremén van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése