Utolsó hétvege - Péntek este

Azt hiszem, november utolsó szerdáján ért a hír, mint derült égből a villámcsapás: csak decemberig vagyok a projekten. Először teljesen megőrültem tőle, főleg, hogy Frigyes itt marad február közepéig. Persze jött az önmarcangolás, mit rontottam el, stb. Aztán a hetek alatt - innen-onnan felszedett infók és tapasztalatok alapján arra jutottam, hogy úgy van, ahogy mondták: elfogyott az önálló modul, amit ki lehet osztani a programozóknak. Aki marad, az a saját modulján fog szüttyögni tovább, hibajavítás és be nem fejezett fejlesztések terén.

Mindenesetre nehéz volt megemészteni, de miután sikerült - kb. egy hét - újból kezdtem élvezni Svájcot. Elhatároztam, hogy a maradék időt a lehető legjobban kihasználom. Ez viszonylag nehéz volt, ugyanis november 22 és december 8-a között minden hétvégén hazajártam, mert hol szülinap, hol szalagavató, hol háromnapos - svájci - ünnep volt. Tehát valójában az ott töltött heti öt napon szigorúan a munkára - napi 9-10 óra - és az utazásra - hétfő délelőtt, péntek délután - szűkült be. De a terveim között szerepelt, hogy december 12-13-ai hétvégét - ha az időjárás is úgy akarja - aktívan fogom eltölteni, olyan dolgokat csinálva, amit sajnálnék, ha nem tennék meg.
E hétvége előtt történt, hogy ismét pókereztünk és végre sikerült hozni a formámat, megnyerni az egész játékot. A headsup Jason ellen törént, kb. 70-30 arányból sikerült fordítanom és negyed óra alatt nyernem.

Péntek

Utolsó pénteken kitaláltuk Sanggel, Frigyessel, hogy elmegyünk a spanyol étterembe, ami Werdenberg mögött, Gamsban található. Ez munka után kb. hét fele történt, miközben szakadt a hó, olyan igazi, sűrű, karácsonykor szívet melengető hóesés volt.
Az étterem elég jópofa volt, a berendezés meg a hangulatát illetőleg. Nagyon rámentek a spanyol bikaviadalos témára, ezért a falakat is ilyen festmények díszítették. Nagyon meglepődve vettük észre, hogy a pincér beszél spanyolul, aztán kifújt. Se német, se angol. Svájcban. :) Mindegy, azért kézzel lábbal megértettük egymást hogy az kb. milyen étel lehet. Találtunk egy 500 grammos marhasteaket az étlapon: nem is volt kétség, hogy mi az, amit enni fogunk.

Az ötszáz grammos...

Az alaphangulatot az asztalra kikészített és általunk elfogyasztott bor adta meg. A steak olyan igazi steakes volt. Rágós, nagy darab hús, teljesen eltért az utóbbi időben általunk ízlelt, omlós steakektől. Frigyesnek nem ízlett, nekem nagyon bejött: nem tudtam dönteni, melyik a kedvencem, ez vagy a portugál. Nagyon érződött rajta a marha íz is. Egy szóval: finom volt.

... nagy kedvenc lett.

Kifizettük a számlát, már indulnánk elfele, mikor jön a pincér, hoz ilyen kis poharat, benne valami borszerűség, hogy ez ajándék. Mikor megjöttünk érdeklődtem, hogy van-e Sangriájuk, de nem volt. Egy spanyol étteremben. Aztán a másik kedvenc spanyol italomról eddig a pillanatig el is feledkeztem. A porto? kérdésre a srác közölte: malaga. Uh. Egy időben csak ezt ittam, imádtam.


Persze nagyon finom volt és elkezdtünk filózni rajta, hogy inni kéne még. Le is ment Frigyes hogy rendeljen még 3*2 decit, aztán visszajött és mondta hogy mikor említette, hogy malagát szeretnénk, megkérdezték, hogy 3 vagy 4 centet szeretnénk.
Hamarosan megjött a malaga, amit megiszogatva rájöttünk, hogy tényleg kellene még belőle. A második kérésünkre a pincér jött fel, poharakkal meg két üveggel, mert az egyik kifogyóban volt. Ekkor Sang nemes egyszerűséggel megérdeklődte, hogy mennyi az üveg, amire a srác 20 frankot mondott. Ez kb. 3800 Ft, ami ottani viszonylatban olcsó, bár idehaza 2500-ért lehet venni a tecsóban ezt az italt. Szóval az üveg maradt és maradtunk mi is.

Malaga - ha valaki szereti az édes, lágy vörös mazsolabort

Indulás után tapasztaltuk, hogy azért akármennyire is alacsony az alkoholtartalma a malagának, nagyon egy alattomos jószág, úgy üt, hogy nem érzed. Odakint kb. 30 centis friss hó fogadott. Persze lett is belőle jó nagy hógolyózás. Először csak magunk között. Majd hazafelé haladva a Werdenbergben lévő tónál bevontuk a kacsákat is. Ritka buta állatok: ha nem találtad el őket, - vagy ha eltaláltad őket és dobtál újat - rohantak a víz felszínén csúszó hógolyó után - kenyérnek nézve azt. Kicsit aggódtunk, hogy esetleg egy járőrnek feltűnik az illuminált hármas, de szerencsésen visszaértünk a Buchserhof-ba.

Werdenberg vára Gamsból éjszaka