Utolsó hétvége - Szombat

Mikor megtudtam, hogy a Rajna van a közelben, elhatároztam, hogy megnézem. Azóta sokszor átmentem már felette, minden hazaútnál, illetve Liechtensteinben töltött alkalommal, de egyszer sem sikerült közelről megnézni. Pedig nagyon kíváncsivá tettek azok a fehér kőhalmok, amelyek a folyóból kilátszottak. Erre is az utolsó hétvégén került sor, pedig már sokan mondták, hogy szép hely.

A tegnapi havazás nagy része megmaradt. Igazából az egész megmaradt, csak letisztították az utakról és járdákról. Látszik, hogy a svájci, az hegyinépség. Olyan pillanatok alatt el tudnak bánni a hóval, hogy a nem idevalósi csak néz, hova lett a hó. Érdekes módon a bicajutak és a járdák is tökéletesen le vannak takarítva. Gondolom a járdákat a háztulajok csutakolják le, de a bicajutakat és egyéb utakat valami állami alkalmazott teheti rendbe. Mindenesetre Buchsban nincsen latyak - legalábbis az a szürke redva, amit annyira utálok a télben. Van hó, van aszfalt, van járda. Ebből lehet választani.

Buchs északi része

Frigyes éppen szív: lemerült a fényképezője a kirándulás elején

A képeken is látszik, hogy mennyire tiszták az utak: pedig előtte való este 11 körül még erősen havazott. A képek pedig délután 2-4 között készültek.

Arra van Wildhaus, a távolabbi fehér csúcs alatt

Ez a patak folyik a város központban is

Ez meg nem ...

... de ez is patak.

Az étteremből elindultunk Lacsi lakása felé, mert a vasútállomástól északra szerettünk volna átmenni az autópályán - ami a Rajna és Buchs között húzódott. Majd lesétálni a város központjával egyvonalba és az ott lévő hídon visszaérni. Persze végül a B terv lépett életbe, mivel az utóbbi híd nem volt járható gyalogosok számára. A B terv az volt, addig megyünk délnek, ameddig nem találunk egy hidat az autópálya felett ami Buchsba visszahoz.

Alagút és autópálya

Első pillantás a Rajnára és a bicajútra a gátról

Rajna és Liechtenstein

Tehát a ragyogó napsütésben elindultunk északnak valami kis gyalogos úton, majd a megfelelő helyen áthaladva a sínek alatt eljutottunk a buchsi szemétégetőhöz. Ez a szemétégető szolgáltatja a városnak a fűtéshez az energiát. Aztán átmentünk két kis patakon - az egyik az volt, amelyik mellett délebbre futottam még ősszel. Majd az autópálya alatt átvezető alagút után a Rajna töltéseihez értünk. Itt felmászva azt láttam, ami egy ismerősöm már mesélt: az egész töltés teje bicajútnak van megépítve. Frigyes nagy bicajos enba, és beszéltük is vele, hogy igen jó lehet errefelé bicajozni mondjuk egy szép tavaszi napon.

Bicajozásra, görkorizásra egyaránt alkalmas és még a táj sem randa

Liechtenstein hercegsége a képen. Kb. ennyi az egész.

A kanyaron túl látszik az a zátony, amire kimásztunk

Összeszűkül és felgyorsul a folyó


Ilyen ereje lesz a Rajnának

Egyből ott, ahol felértünk a gátra volt egy ilyen kősziget. Fel akartam rá menni, de a Rajna olyan hülyén folyt, hogy öröm volt nézni. Nem olyan volt, mint mondjuk a Tisza, amelyik általában kanyarokban vált mederoldalt. Hanem szinte 4-500 méterenként változott a folyása a folyónak. A kőzátonyokat nem tudja olyan könnyedén kimosni a folyó, mint a homokzátonyokat, ezért kényszerül ilyen mértékű csapongásra. Ugyanakkor ezek miatt a zátonyok miatt a meder - ami igen széles volt - sok helyen annyira leszűkült, hogy szinte hegyi patakként rohant valami iszonyú energiával a Rajna. Nem tudtuk megtippelni, mennyi lehet a mélysége, de nagyon hidegnek tűnt.

Holdbéli táj

Buchs és a szemétégető a Rajna szemszögéből nézve

Ennyire tiszta

Pechünkre amit kinéztem zátonyt, a mi oldalunkon is víz vette körül. Nem mertük megkockáztatni, hogy esetleg átugrás után nem tudunk majd visszajönni, mert a gát oldala elég meredek volt, hatalmas terméskövekkel kirakva. Kicsit távolabb láttunk egy hasonló szigetet ezért elsétáltunk odáig. Ott szerencsére le tudtunk ereszkedni a Rajna medrébe.

A készülő gyaloghíd, előtte zátonyon átfolyó Rajna

Itt jobban látszik

Videóra is felvettem

Ami meglepett, hogy iszonyat mennyiségben hevertek a lapos fehér kavicsok a zátonyon. Látszott a víz csiszoló ereje. Ezen a zátonyon sétálgattunk és próbáltuk a víz erejét megörökíteni videóval, ami persze nem sikerült. Lényegében éppen senkiföldjén, a két ország határán sétálgattunk. A háttérben látszottak Liechtenstein hegyei, Buchs szemétégetője és a Santis csúcsa. Miután körbemászkáltuk a szigetet, és megfelelő mennyiségű követ, megfeneklett fát indítottunk útjára a sziget déli részénél kikapaszkodtunk a töltésre.

Itt a leírás

És itt az eddig megvalósult rész

Visszafelé megcsodáltunk pár érdekes dolog. Egyik ilyen volt a félig víz alatt lévő kőzátonyon keresztben átfolyó víz játéka. Aztán találtunk egy félig kész gyaloghidat a két ország között. A felírat szerint az erőműben termelt eneriga egy részét megkapná Liechtenstein. Aki jobban tud németül, az bővebb információkhoz juthat ezzel kapcsolatban.
Nagyon szép napos délután volt, ezért nem csoda, hogy ilyen sok sétáló, bicajozó és görkorizó emberrel találkoztunk a Rajna partján.

Híd és zúgó Buchs Kapujában

Jó lehet itt lemenni kenuval. Lehet?

Zúgó a Rajnán

Az autópálya hídnál az a meglepetés ért bennünket, hogy gyalogosok nem mehettek fel a hídra, csak Liechtenstein felé. Buchsba kerülővel tudtunk csak eljutni. Itt nagyon jól nézett ki a Rajna: kisebb zúgó alakult ki a híd lábánál. Aztán megtaláltuk azt a hidat, amelyik segítségével át tudtunk kellni az autópálya felett.

Arról jöttünk a kanyarból

Előtte a Rajna parton felfedeztünk egy második világháborús bunkert, amely a folyót és az autópályát vigyázta. Sajnos nem lehetett bemenni, elég erős vasajtó zárta le.

Bunker második világháborús kukával felszerelve

Autópálya és bunker

Közben lassan sötétedni kezdett, hiszen már négy óra jócskán volt. Ahogy eltünt a nap a hegyek mögött egyből lehetett érzeni, hogy zuhan a hőmérséklet és sietni kell hazafelé. Végül ött lyukadtunk ki, ahol régebben futni jártam. Kb. fél ötre értünk haza a hotelba, ahol fürdés után póker, filmnézés és a holnapi tervek konkrétizálásával töltöttük az estét.

Ez megint nem az a patak

Az már ott a város